Augusztus 28. – Negyedik napja meló

Sziasztok!

Kezd sok lenni a meló nagyon. :( Nem könnyít az se a dolgon, hogy rettenetesen meleg van napok óta, de ez elvileg csak idő kérdése, és nemsokára visszajön az eső, úgy jövő június közepéig… Addig élvezem, hogy nem kell tocsogni az erdei úton. Tegnap meg ma is elég húzós nap volt. Mivel Feri mindig délután dolgozik, ezért most intézett nekünk pár dolgot: vett egy SIM-kártyát meg mobilnetet Banditól, aki nemsokára elköltözik innen, meg egy polcot is veszünk tőle. Szóval neki már van osztrák száma, lassan nekem is kell, de ahhoz kéne egy kártyafüggetlen telefon, szóval ez még várat magára. Meg akarjuk kérni amúgy Dominikot, a főnököt, hogy hadd menjünk át egy másik, nagyobb szobába, mert szinte a legkisebbet kaptuk meg.

Általában reggel, amikor még a vendégek esznek és épp van 5 perc nyugi, akkor megreggelizek én is. Szokott lenni egy nagyon mutatós kis kalács, na mondom megkóstolom, biztos nagyon jó, de elég gagyi. :D Ennék egy kis otthoni kalácsot. A pékáruk itt fagyasztva érkeznek és csak egy kicsit kell őket megsütni, szóval ha valami elfogy a büféből, akkor csak szólunk és sütik a konyhán. Ilyen pl a vajas croissant is, ami isteni, valahogy így képzeli el az ember az igaz francia croissant-t Varga-Dudás Kati néni leírása alapján. <3 :)

Egy szép Wals-i naplemente az ablakunkból :)

Valamelyik nap felküldtek a hotel teraszára, hogy terítsek meg minden asztalon. Hát én ott lehidaltam, eszméletlenül szép. Gyönyörű kilátás van, mindenhol ilyen kis csobogó minivízesések, kikövezett út, füves placc, napozóágyak, mini medence… Álom. :) És „csak” három csillagos ez a hely. Tegnap Erdem tovább vitte az oktatásomat, már 3 tányérral kellett sétálnom az étteremben úgy, hogy mindegyiken egy szilva volt! Nem egyszerű, de egyre jobban megy. Csak néha amikor viszem ki az ételeket, még olyan forróak, hogy azért nem bírom normálisan megfogni őket. Erdem szerint csak idő kérdése és már meg sem fogom érezni. Mondom remek. :D

Markus tegnap viszont elkezdte mondani nekem, hogy jó lenne, ha már tanulnám a nyelvet mert nekik az milyen fontos… Rettenetes ez az ember. Egyik nap benyögte, hogy szerdán menjek már 5:30-ra, hogy Johanna megmutasson mindent, amit még nem tudok a büfével kapcsolatban. Mert később már mindent velem akar majd csináltatni... A kákán is csomót keres és sajnál mindent. Mikor az ebédhez töltjük a munkatársainknak a szörpöt a szódához akkor már mondja hogy zu viel… Ma is Mónika szerzett nekem evőeszközt is, egy angyal az a nő, aztán dugdosni kellett Markus elől, nehogy meglássa. Ami még nagyon rossz mostanában, hogy tegnap kiderült, a nordon (mostantól az egyszerűség kedvéért az én munkahelyemet süd-ként, Feriét nordként fogom emlegetni) hétvégén 11-ig van konyha. Holott a beosztásban Feri 10-ig volt írva… Szóval nagyon remek, itt ülni egész délután egyedül, nem tudok kivel beszélni ha Mónikáék is dolgoznak… Egyébként most még eszméletlen hajtás van mindkét oldalon, de szeptember 10-én zárul a szezon. Utána előre leszervezett konferenciák, csoportok fognak lefoglalni minket… Gyanítom is, hogy akkor már nem leszek mindig reggeles, mert nem lesz annyi munka akkor, hanem majd betesznek segíteni egy-egy ilyen rendezvényhez.

Holnap és holnapután egyedül leszek Markus-szal, egy álom lesz… Ma direkt kértem is Johannát, hogy ellenőrizzem mindent, megfelel-e majd holnap reggel. Egyébként ő már az ötvenen felül van és ma nagyon nehezen bírta a rengeteg melót, sok volt a reggeli aztán ebéd körül bejött egy csomó á la carte, amiben én ugye nem tudok segíteni, mert nem tudok rendelést felvenni… De mondta Mónikának hogy „ezt a kislányt Isten küldte neki”, meg hogyha én nem lennék, már felmondana, mert nem bírná.

Hát ez a nyár is elmúlt. :) Szép volt jó volt, kipihentem magam, szóval egy szavam sem lehet. Most jön a munka! (Valakinek meg a suli. ;) )

Tschüss!

P.S.: Novemberre tervezünk egy egy-két hetes hazalátogatást, mert az elég halott hónap, biztos elengednek. Ha karácsonykor nem is, de a születésnapomon otthon lehetek. <3