Szeptember 4.

Grüß Gott!

Jó rég nem írtam, de ki kellett pihennem a 8 napot. Az elmúlt két napot szinte végig aludtam, rossz érzés volt, de muszáj volt behoznom a lemaradást. (Na jó, azért takarítottam is egy kicsit. :D ) A 8. nap csütörtökön meg a tegnapi is elég laza volt szerencsére. Ma még szabad vagyok, úgyhogy erőt gyűjtök a jövő hétre. Minden nap 6-ra megyek majd, ez olyan szempontból jó, hogy legalább lesz valami rendszer a napomban. (Minden nap 5-kor csörög az óra, ez az!) A legjobb hír viszont, hogy szerdára és csütörtökre együtt kaptunk szabadnapot Ferivel! :) <3 Úgyhogy elmegyünk majd vagy Salzburgba vagy Pidingbe, még kitaláljuk.

Ma reggel elment Bandi, az egyik konyhai kisegítő, és Gábor, az egyik szakács is felmondott. Kicsit félek, hogy lesz-e helyettük új ember, Ferinek nem lesz-e baja ebből, mert simán lehet, hogy ezért néha átteszik majd a südre is vagy túlóráznia kell, nem tudom. Csütörtökön amúgy elmentünk az Europark nevű plázába, és vettünk nekem egy fasza kis túrabakancsot! :D Volt 20%-os kuponunk a Hervisbe. Nem egy szépség, de jól fog jönni majd itt a taknyos időkben. :)

Összességében szeretek itt lenni. Nincs bajom a munkával, és a legtöbb ember nagyon kedves és segítőkész. Tegnap például Singh, az indiai szakács megdicsért, hogy amikor én ott vagyok, akkor minden rendben van. De ért egy meglepetés is tegnap. Markus a nordon volt szerencsére, ezért is volt nyugis napunk, viszont így Feri találkozott vele. Markus pedig azt mondta neki, hogy nagyon meg van velem elégedve, mert mindig tudom, mit kell tennem!!!!!!!!! Was? Aztán még azt is mondta, hogy ha megtanulnék németül, akkor lehetnék pincér is. Én nem tudom, hogy most mi van. Hogy csak kétszínű, és Ferinek akart nyalni, vagy skizofrén, és igazából tényleg meg van velem elégedve… Nem értem. :D Azt eléggé távolinak érzem, hogy én fizető pincér lehessek, mert ahhoz nagyon sok mindent kéne még megtanulnom. Először is jól németül, hogy értsem, mit beszélnek hozzám. Aztán az asztalok számát, az étlapot, az italokat, kezelni azt a kis kütyüt amibe beviszik a rendelést, szép kávét főzni, stb… Szóval én ebben annyira nem bízom. Tanulni fogom a németet, amennyire időm és erőm engedi, ez biztos, de nem ringatom magam hiú ábrándokba.

Schilcher meghozta a héten az új mosógépet, és kötelezett mindenkit, hogy pakolja ki a szemetét a mosókonyhából. Ezért kikerültek az udvarra matracok, ami kapóra jött nekünk. Vágtunk le az egyikből egy csíkot, betettük a két ágyunk közé, és voilá, lett egy franciaágyunk. :) Nem teljesen jó a megoldás, de egyelőre megteszi. :D

Nagyon furcsa egyébként 12 év után először nem menni szeptemberben iskolába… Az a kettős, keserédes érzés, hogy már megint eltelt egy nyár. Furcsa, hogy nem vagyok többé türrös. Hiányzik. :( Meg hiányoztok ti is, 2008-2016, és iszonyatosan jó látni a kolis meg gólyatáboros képeiteket, és jövőre legalább lesz egy tucat ember, aki megtaníthat engem az egyetemi élet fortélyaira! :D Büszke vagyok rátok, mert együtt csináltuk végig a végzős évet, és tudom, mennyi munkánk volt benne. Szóval na, szeretlek titeket, és alig várom, hogy novemberben találkozzak veletek!

Ölel titeket: Nosztalgikus Kata <3