Szeptember 24.

Sziasztok drága otthoniak :)

Folyton azt érzem, hogy rohan az idő, kelés hajnalban, munka, hazaérkezés dögfáradtan, várakozás Ferire, alvás, és elölről… Pár nap telt csak el mióta írtam, de rengeteg dolog történt megint. Kedden például át kellett mennem a nordra segíteni (jött 2 busz egyszerre), és Herr Moser, a restaurant manager, aki eddig mindig tök mogorva volt velem, nagyon rendes volt most. Le kellett szednem az asztalokat meg mosogatni egy kicsit, azt is megmutatta hogyan kell. Sokan azt mondják egyébként, hogy a nord sokkal jobb, mert nincs ott az a feszült hangulat, amit Markus csinál nálunk, meg ugye kisebb is a hely.

A szerdai nap volt viszont a csúcs komolyan. :D Reggel volt vagy 90 reggeli, majd délben beállított 2 busz. Mi meg Johannával ketten nyomtuk, nem hívtunk át senkit segíteni… ennyit számít az, hogy rendszerezetten dolgozunk vagy sem, de erre majd visszatérek. Szóval ez már alapból kemény volt, fél órával tovább is maradtam. Amikor szólt Sascha, hogy nem tudnék-e visszajönni este… Merthogy lesz egy fontos csoport, akik angolul beszélnek (amúgy brazilok voltak), és Vicky egyedül lett volna, ő pedig nem tud olyan jól angolul. Úgyhogy visszamentem 7-re. Igazából előtte aludtam 2 órát, nem volt baj, és pörgetett az egész, kihívásnak éreztem és fogtam fel. Meg persze baromi jólesett és büszke voltam, hogy én most megmentem a Servus Europa-t az angol nyelvtudásommal. :D (Sascha mondta is, hogy ezt az esetet Markusnak meg Dominiknak mindenképp meg kell tudnia, és nem győzte elégszer megköszönni, hogy segítek.) Felvettem az italrendeléseket a vendégektől, aztán felszolgáltunk nekik egy laza 4 fogásos vacsit… :D Jól éreztem magam, csak Vicky, Sascha, Norbi és én dolgoztunk, tök jó volt a hangulat. Ezért vettem is a bátorságot, és megkérdeztem Sascha-t, hogy most akkor mi lesz. Igazából az jött le, hogy ő se tudja. Nem tudja, mit akar. Lehet, hogy csak fáradt, mert 1 éve már nem volt urlaubon, úgyhogy az októberi szabadságáig biztosan marad, és utána dönt csak véglegesen. Azt is mondta, hogy alapvetően szeret itt lenni és szereti az embereket is, csak Markus idegesíti fel mindig, és beleszól az ő dolgába is, túl nagy hatalom van a kezében, és ezt kihasználja… Sascha így viszont nem tudja a saját útján vinni a konyhát, ami a jól megérdemelt küchenchef posztján nyilván idegesítő.

Este mikor hazamentünk együtt Ferivel, akkor már az otthoni csomag várt minket itt, minden földi jóval megpakolva. <3 Anya küldött egy baromi jó német könyvet, köszi itt is. <3

És Márti neked is köszönöm a cuki ajándékot, sok erőt adott. <3 Kellenek ezek, mert a mai nap is nagyon kemény volt, az étterem fullon volt gyakorlatilag, és hiába voltunk ott öten pincérek, rengeteg hibát vétettünk, mert nem volt megtartva semmilyen rendszer… Dominique kidobta az italos blokkokat, amiket még meg sem csináltunk, kaják hiányoztak, rengeteg plusz kajarendelés lett véletlenül… Káosz. Arról nem beszélve, hogy ma nagyon bunkó emberekkel hozott össze a sors… Mi az, hogy én Ausztriában vagyok, és nem tudok németül?! Mi az, hogy tőlem nem lehet rendelni?! Mi az, hogy csak a rendelés felét hoztam ki egyszerre?! Néha már nagyon ideges voltam, de mosolyogni kellett, mert ez a vendéglátás, nem? … Másfél órával tovább maradtam és most nagyon zsibbad a lábam, remélem holnapra elmúlik.

Viszont! Csütörtökön átmentünk a Kauflandba Németországba, és ezt találtam, főleg Ökrös Rékámnak ajánlanám. :D

Német Vogue-om még úgysem volt, otthon megy a gyűjteménybe!

Megyek is pihenni, holnap sem fogok unatkozni, ebben biztos vagyok. Puszi!