Január 6.

Az előző bejegyzés folytatása!

Egész decemberben az volt a nagy szám, hogy a cég mézeskalácsház versenyt hirdetett. A dolgozók készítettek házakat, kiraktuk őket az étterem elején található vitrinbe, a vendégek pedig szavazhattak, hogy melyiket találják a legjobbnak. A nyertes egy hét extra urlaubot kap. Nagyon szépek születtek, az eredmény egyelőre nincs meg, de kíváncsi leszek. :)

Servus Europa karácsonyi hangulatban :)

A karácsonyt végül sikerült otthon töltenem. 25-én vasárnap este érkeztem haza, és kedden délután indultam vissza. Remek 2 nap volt, igazi feltöltődés, nagyon hiányzott ez már! Vonattal mentem haza és fuvarral vissza, így összesen kb. 55 euróból megúsztam a dolgot. Ennek fényében lehet, hogy a jövőben gyakrabban hazajárok majd, mert sokat jelent ilyen kevés idő is otthon. Az mondjuk igaz, hogy utána az 5 napot végig dolgozni nehezebb volt, mint szokott lenni, a sok utazás miatt, és vasárnapra már nagyon fáradt voltam.

Az étteremben is jó volt a hangulat 24-én és 25-én, volt valami melankolikus meghittség abban, hogy ezeken a napokon dolgozunk. :D Markustól például mindannyian kaptunk valami kis apró ajándékot. :)

Ferinek viszont nagyon nehéz dolga volt. Azok után, hogy novemberben beteg lett a bolgár kollégája, Vasil, karácsony előtt valamikor szívrohama is volt... :( Így kb 2-3 hete Feri és Max (a konyhafőnök) viszik ketten a nordot. Néha Sascha vagy Bhandari megy át pár órára. Beugrós szakácsot mindeddig még nem hívtak, mert drága… Egy ilyen rendkívüli helyzetben igyekezni kéne megosztani a terheket. De sajnos nem így történt. Feri 10-11 napokat dolgozik egyhuzamban, utána max. 1 szabadnapot kap. Ehhez képest a főnöke 5 nap munka után ugyanúgy beírja magának a 2 szabadnapot… Nem elég, hogy nem ismeri el Feri munkáját, de az összes terhet is rá teszi. Ferinek rengeteg pluszórája lett decemberben, de ezenkívül lehet, hogy fizetésemelést is kér majd. Vasil ki tudja, hogy vissza tud-e jönni valaha, úgy tudom most kezdődik a rehabilitációja. Nemsokára talán felvesznek egy másik szakácsot, mert 5 szakáccsal egyértelmű, hogy nem lehet 2 éttermet elvinni… Sascha mellesleg ma elment 3 hét szabadságra (megnősül! :) ), szóval egyre csak bonyolódik a helyzet.

Ma volt valami ünnep, és óriási forgalmat vártak mindkét oldalra. Végül teljesen átlagos nap volt ez is, Markus ezért idegbeteg volt. Ha sok a vendég, akkor azért csinálja a stresszt, ha kevés, akkor meg azért, hogy az rossz a cégnek. ;) Lehet, hogy a nagy hó és a hideg miatt nem álltak meg, ki tudja. Én ma mikor mentem hajnalban, -10 fok volt. A német amúgy egyre jobban megy, Johanna azt mondta, még a nyelvtanom is jó legtöbbször. Vendégekkel is egyre jobban tudok kommunikálni, ha valamit nem értek, visszakérdezek, és másodszorra már általában megértem, mit szeretnének.

Január 23-tól megyek elvileg urlaubra, meglátjuk, milyen hosszan tudok otthon maradni, 29-ig biztosan. Otthon találkozunk! ;)

Puszi <3

2017. január 3.

Boldog új évet! :)

Ugyan 2 hete volt egy bejegyzés, de abban csak a munkáról írtam és panaszkodtam… Most visszamenőleg elmesélem, hogy mi mindent csináltunk azért decemberben is!

Még a hónap elején ellátogattunk a Hellbrunn-i kastélynál található karácsonyi vásárhoz. Nagyon szép volt és hangulatos, hétfő lévén pedig nem kellett megfulladni a tömegtől. Ettünk rösztit és császármorzsát és sétáltunk egyet a parkban. (Karácsony után mondtam Johannának, hogy bánom, a salzburgi vásárba nem sikerült eljutnom, csak a hellbrunniba, de ő azt mondta, szerinte a salzburgi csak nagyobb, és a hellbrunni az igazán szép. :) )

Imádtam ezeket az óriási karácsonyfadíszeket a fán :)

Egy szép napsütéses napon átmentünk Bad Reichnenhall-ba, egy szomszédos német városkába. Nagyon szép és rendezett, találtunk egy szép templomot is. Jó volt lecsendesedni kicsit így adventben. Egyébként ebben a városban van a Rupertus Therme is, egy fürdő amit mindenki nagyon dicsér. Oda is tervezünk majd menni. :)

December 14-én este a nordon tartották meg a szokásos évi karácsonyi vacsorát. Valamiért mi Ferivel sokáig nem ültünk le és nem maradt nekünk hely, de Schilcherék ott sürögtek körülöttünk, hogy minden rendben legyen. :D Komikus volt. Forralt boroztunk, beszélgettünk, ettünk egy jót, akik pedig olyan szerencsések voltak, hogy másnap nem dolgoztak, azok táncoltak és buliztak hajnalig. Én még így is, hogy éjfélre hazaértünk, másnap olyan voltam, mint akin végigment egy úthenger. :D Pedig szívesen maradtam volna még.

Halacska zellerpürével - Max és Vasil főztek nekünk

Tegnap elsétáltam megint a közeli erdőbe, ahol már voltam egyszer, és nagyon szép deres táj fogadott! Nézzétek:

Egy különleges fa

Folyt. köv.!

Puszi

December 15.

Nem megy nekem mostanában ez az írás dolog. Két hete eléggé beindult a „szezon”. 8-án volt valami keresztény ünnep itt, úgyhogy ugyanaz történt, mint múltkor halottak napjakor: a hosszú hétvégére hazautaztak a vendégmunkások. Sokáig nem voltak együtt a szabadnapjaink Ferivel, mióta visszajöttünk, mert beteg volt egy kollégája, azóta meg úgy tűnik, az állt be, hogy hétfő-kedd vagyunk szabadok. Ami azért nem jó, mert például ezen az ünnepi múlt héten én szerdától vasárnapig hajtottam, szinte minden nap túlórázva, a hétfő-kedd meg tök laza volt. Pénteken az egyik takarítós kollégámmal 17 buszig tudtuk követni a forgalmat, de volt az 20 is. Csak addig, ameddig én ott voltam. A legkellemetlenebb az volt, hogy engem folyton áthívtak a nord-ra meg a coffee shopba segíteni, mert egyszerűen nem volt más ember. Aki a springer szokott lenni – oda megy, ahol szükség van rá éppen -, Rado például nem tudott menni a nordra, ha épp érkezett 2 busz kávézni. (Amúgy ilyen ünnepekkor mindig a coffee szívja a legnagyobbat… 0-24-es nyitva tartás.) Szóval muszáj volt mennem a nordra többször is, ami rettenetesen idegesítő és kellemetlen volt, hülyén jött ki az egész. Ugyanis én nem ismerem a nordon a gépeket, nem tudok minden sütit a vitrinből, hogy mi micsoda, nem tudom, melyik italt hogyan kell készíteni… Mert nyugodt körülmények között senki nem mutatta még meg. Csak menjek oda aztán tudjam, hogy mit kell tennem. Egyébként is jellemző a nordra a hiszti, hogy akkor is hívnak segítséget, mikor van elég emberük… Talán magukat akarják kímélni, vagy csak nem tudnak jó rendszerben dolgozni, fogalmam sincs, de idegesítő. Ilyen ünnepekkor egyébként jellemző, hogy a südön megy egész héten az őrület, aztán vasárnap csapódik le a nordon is, amikor jönnek visszafelé az emberek. A coffee shopban nem baj, ha segítenem kell, mert ott csak asztalt kell szednem meg mosogatni, és ismerem már a terepet. A mosogatás mondjuk 2 órán keresztül elég fárasztó, nem szereti a derekam…

A legnagyobb hidegzuhany az volt a múlt héten, hogy szombaton bementem reggel 5:30-ra, ahogy szoktam, amikor Johanna kérdezi, hogy láttam-e a beosztást. Mert osztottba vagyok. Hát rettenetesen kiakadtam… Markus átírta amikor még ott voltam, de nem szólt, gondolta, majd biztos megnézem. :D Persze, mert arra volt nekem időm egy nordra futkozás meg coffee-s mosogatás között… Lényeg a lényeg, hogy pár hete minden hétévégén jönnek olasz csoportok, általában közel 100 fővel. Most is ez volt, és mivel este 2 ember volt az étterembe beosztva, 1 pedig a coffe shopba, és féltek, hogy sok lesz az á la carte is, ezért behívtak estére is… Így 5:30-tól dolgoztam délig, majd visszamentem fél 8-ra, és fél 10-ig ott voltam. Szóval reggel megetettem 100 éhes és rendetlen olaszt, megvacsoráztattam 100-at, majd másnap reggel ez újra. Még szerencse, hogy szombaton este Sascha volt a szakács. Ő mindig tudja tartani bennem a lelket a pozitív kisugárzásával. Alapvetően nagyon fontos, hogy őt megismertem itt. Remek szakács, higgadt tud maradni nehéz helyzetekben, úgy tud irányítani, hogy nem érzi az ember parancsnak. Kedves, korrekt, és jó főnök. Remélem, egyszer nekem is ilyen főnököm lesz, vagy én is ilyen főnökké tudok majd válni.

Szeminárium is sok van mostanában, de azt szeretem csinálni. Felmegyek a seminar terembe, pakolgatom katonás rendben a füzetkéket meg gumicukrokat, és nem zavar senki. :) A decemberi duplafizetés rendben megérkezett a számlánkra, ami eléggé motiváló most ebben a nehéz időszakban. A baj az, hogy Ferinek egyre nehezebb a dolga a konyhán. A főnöke nem ismeri el a munkáját, ugráltatja, mindent vele csináltat meg… (lehet, hogy jobb lett volna neki a südön Saschaval…) A karácsonyi időszakban haza sem tudunk menni. Ami nem is zavarna, mert urlaubstop van, de mások persze hazamehetnek… Nekünk még csak a szabadnapjaink sem lesznek együtt. Szenteste és 25-én dolgozunk, 26-án meg majd ülhetek itt egyedül. Borzalmas lesz… És persze én január 1-jén is dolgozom. Se ünnep, se buli, se hazamenetel, se család. Hát ezért nem bírok írni mostanában.

:(((((((((((

Ui: Tegnap volt a karácsonyi buli (természetesen ma is dolgoztam), arról majd legközelebb írok!

November 26.

Sziasztok!

Nagyon régen írtam, de kiélveztem az urlaub minden egyes percét. :) Nem érzem azt, hogy nagyon gyorsan „elszállt” volna, mert annyi mindent csináltam, annyi emberrel találkoztam, hogy ez megtöltötte tartalommal. És persze az élmények engem energiával.

Még mielőtt elmentem volna urlaubra történt egy olyan eset, hogy Markus 11-kor hazaküldött, mondván, hogy van 17 túlórám. Nagyon kiakadtam, egyáltalán nem volt fair. Erre az egész túlórásdira én látok 3 normális megoldást is, de az, hogy felkelek hajnalban, bemegyek dolgozni, és pár óra után hazaküld, hogy az egész napom mehet a kukába… na ezt nem. Nyilván az volna a legtisztességesebb, ha kifizetnék legalább néhanapján. Itt teszem hozzá a dologhoz, hogy a nordon elvileg mindenki kapott túlórapénzt… Merthogy ott Moser, a restaurant manager kiáll értük. Mindegy is, igazából az is oké, ha kiadják az órákat szabadnapba, vagy nemes egyszerűséggel nem várják el, hogy túlórázzak… Akkor úgy is voltam vele, hogy ha visszajövünk az urlaubról, akkor beszélek Dominikkal, hogy nem szeretnék több ilyen napot. Múlt héten aztán megtudtam, hogy Feri ugyan szerdától dolgozott már, de nekem a szerda-csütörtököt kiadták ZA-nak (tehát túlórák miatti szabadnapnak). Kezdeni sok mindent nem tudtam vele, otthon maradni tovább nem tudtam, vissza kellett jönnöm Ferivel. De legalább az igazságérzetem megnyugodott, hogy nem lopják el azokat az óráimat, amikért megdolgoztam. Végül aztán jól is jött ez a két nap, mert még otthon beteg lettem, így azt ki tudtam feküdni.

Rossz volt visszajönni és otthagyni a családot, barátokat megint. Otthon azt kérdeztem magamtól miért is jönnék vissza? Mikor olyan jó ott. Igen 2 hétig biztosan jó. Utána meg mit csinálnék? Muszáj itt lennem most. Az első munkanap nem is volt olyan tragikus, és azzal nyugtattam magamat meg Ferit is, hogy láttuk mi már, milyen a Servus Europa, mikor pörög, lenyomjuk mi simán ezt a karácsonyt. Az volt kicsit nehéz, hogy a büfét vissza kellett állítanom a saját kis rendszeremhez, amit én megszoktam. Egyébként ezért vagyok olyan hatékony meg gyors, mert mindenre van egy logikus rendszerem. Johanna meg folyton elfelejt valamit. Markust hagyjuk is, ő folyamatosan kapkod. Igazából ez az, amiért büszke is vagyok, hogy magyar vagyok, mert ez a hely a magyarok nélkül nem tudna létezni. Mi vagyunk azok, akik nem állunk el a munka elől, mindig kitalálunk valamit, hogy egyszerűbb, könnyebb, jobb legyen. Mindig van ötletünk, és nem vagyunk lusták. Szemben itt sok emberrel. Szóval érdekes egy érzés ez: Ausztria és Németország határán egy magyarokkal teli personal házban otthon tudom érezni magam, a munkahelyemen pedig meg tudom élni büszkén a magyarságom. Azonkívül persze, hogy a legtöbben lenéznek minket, csakmert magyarok vagyunk. Az ungarische maffia. :)

Puszilok mindenkit, jó volt látni titeket!!! <3

P.S.: Lehet, hogy karácsony közelében hazaugrunk 2 napra! ;)

Sziasztok!

Péntektől kezdődően elég nagy forgalom volt itt, az ünnepi hosszú hétvége miatt. A Németországban és Ausztriában dolgozó vendégmunkások mind hazamentek, és az ilyen autópályapihenőkön álltak meg. Én ebből csak egy szombati meg vasárnapi őrületet fogtam ki. Szombaton bejött 2 busz csak úgy á la carte reggelizni, aztán délben is sokan voltak. az ilyen napok nehezek, amikor reggel is és délben is sokan vannak. Két hete jött egy új pincér hozzánk, Dóra, ő is magyar. Szükség is van rá, mert mától Dominique van urlaubon, jövő pénteken pedig ugye mi megyünk Ferivel! :)

Arra jöttem rá, hogy csak akkor nem szippantanak be a munkanapok, ha csinálok valamit, ami feltölt, amire érdemes várni, amin napokig gondolkodhatok. Ezért volt jó, hogy az elmúlt két hétben mindig mentem valahova, kimozdultam, és nemcsak a munka, alvás, tanulás körforgásban voltam. Viszont délutánonként nem mindig van erőm csinálni bármit is. Szerencsére ma ez máshogy volt, ragyogó idő volt, 17 fok, úgyhogy elmentem sétálni! Próbálom értékelni és kiélvezni minden pillanatát az itteni életnek, mert annyi minden újat és szépet rejteget. Például ilyeneket, hogyha kilépek a personal házból, akkor ilyen gyönyörű helyekre bukkanok. Idilli lehet itt lakni, ahol a házak egymástól teljesen külön állnak, nincsenek szomszédok, nincsenek zajok, csak az erdő. Láttam méhkaptárakat meg néhány mezőgazdasági épületet is a lakóházak mellett. A hegy innen még tekintélyesebbnek tűnt. :) Jó volt csak leülni a fűbe és csendben lenni. Ezt az erdőt még meg fogom látogatni, az biztos!

Hát itt lakom én, a német-osztrák határon. :) És néha még otthon is érzem magam. Ahhoz képest, hogy mennyi nemzetiség van itt a cégen belül, na most leírom és megpróbálom összegyűjteni! Magyar, osztrák, német, román, szlovák, szerb, bolgár, olasz, srí lankai, indiai, nigériai, lengyel, ukrán... Azt hiszem ennyi. :D

Nagyon várom már az urlaubot, főleg azért, mert ki tudja, mikor tudunk megint hazamenni. :( A karácsony iszonyatosan nehéz lesz itt, az biztos. Nagyon fogtok hiányozni kiscsalád. <3 De most feltöltődöm majd, és mindenkit agyonölelgetek! :)

Puszi nektek, már csak 10 nap!!!

Sziasztok!

A napokban nagyon kevés munka volt, szinte unatkoztunk már... Két napon is előbb hazaküldtek ezért (így tűnnek el a túlórák voilá). Úgyhogy inkább most mutatok képeket, hogy milyen szép helyeken jártam mostanában! A múlt héten Böbivel, az egyik szobalánnyal mentünk el csavarogni. Tegnap vásárolni voltunk Pidingben szintén a szobalányokkal, és közben beiktattunk egy kis sétát is. :)

Ez a kilátás fogad gyakran reggelente a teraszunkról... <3

Sajnos nem volt olyan tiszta az idő, de ezt lehet látni a Mariaplain-ről

Mattsee - nyáron lehet ez igazán szép látvány

Thumsee már a német oldalon

Az ilyen alkalmak töltenek fel igazán! Gyönyörű helyen vagyok, jó emberek között, most a munka sem olyan sok, szóval minden szuper. :)

Nektek is hasonlóan csodás őszt kívánok! Már csak 14 nap az urlaubig, nem szabadultok tőlünk ;)

Puszi!

Október 20.

Sziasztok!

Már két hónapja vagyunk itt, és nagyon gyorsan telik az idő. Nem is bánom most, mert nagyon várom a hazautazást, amit végre le tudtunk fixálni! November 11-én délelőttösök leszünk, úgyhogy este már otthon is lehetünk Pápán. :) Aztán csak 20-án kell visszajönnünk. <3 A szülinapi buli múlt héten szerintem nagyon jó volt, sokan eljöttek olyanok is, akik máshol laknak. :) Pénteken volt nálunk egy masszőr aki szokott járni a házba az emberekhez, és megmasszírozott mindkettőnket, jól esett. :) Délután meg elmentünk az europarkba, pont bolhapiac is volt a közelben. Találtunk 3 euróért egy nagyon jó kis lehajthatós tetejű asztalt, amit bármikor össze lehet csukni, szóval nem foglal nagy helyet, ami hasznos ebben a pici szobában.

Az elmúlt 5 munkanapomat nem tudom máshogy jellemezni, mint káosz. Majdnem minden nap túlóra. De még hogyan… Vasárnap csak simán sok volt az ebéd, de az igazi őrület hétfőn kezdődött. Tommaso-val dolgoztam és most 2 kínai csoport volt. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, de olyan 10 óra körül kiderült, hogy valami baj van a rendszerrel, nem mennek a számítógépek, nem tudtunk bonolni. Először Sascha azt mondta, így be fogunk zárni délben, de aztán működött tovább az étterem úgy, hogy a recepciót kiszedték a helyéről, fúrtak-faragtak, csörömpöltek, Tommaso úgy kiabálta be a rendeléseket stb… Nagyon gáz volt. Nem is tudom, hogy ez legális-e így.

Kedden elaludtam. 5:30-kor ébredtem fel, 5:45-re már bent voltam, és szerencsére Joey segített behozni a lemaradásom. Markus jött 6-ra, de természetesen semmit nem segített, sőt otthagyott engem 3 (!) kínai csoporttal, azaz 90 (!) emberrel egyedül! Joey támogatásával valahogy ezt is lenyomtam, ezután már azt hiszem nincs lehetetlen számomra. :D És miközben ez büszkeséggel tölt el, közben azt is érzem, hogy ki akarnak használni engem, és ki is használnak. Mónika is mondja mindig, hogy vigyázzak ezzel… A jövőben oda kéne erre figyelnem. Na, miután lement a 3 csoport, én tettem-vettem a napi teendőimmel, készítettem elő a büfét másnapra. Az volt a szerencse, hogy Dominique 10-re jött, ugyanis dél körül egyszer csak elkezdtek ömleni az emberek… Bejött 3 busz. Hát én ilyet még itt nem láttam, már a reggelis részen kellett leültetnünk az embereket, mert a rendes éttermi részen nem fértek el. Viszont rengeteg nehézséggel szembesültünk… A gasztro szoftvert már megcsinálták, de csak a nagy gép működött, a kicsik, amibe szokták felvenni az asztaloknál a rendelést, azok nem… Úgyhogy papíron kellett felvenni rendelést, és még utána beütni a gépbe. A háromból két busz rettenetesen türelmetlen és bunkó idős emberekből állt, akik azt hittem, csak a tekintetükkel megölnek… mert nem tudok rendesen németül, mert nem tudok rendelést felvenni, mert lettek falsch rendelések, mert siettek és még sorolhatnám… És nekem eddig soha senki nem mondta el, hogy van egy kis étlap, buszok esetére, úgyhogy kivittem a rendes nagyétlapot legalább 2 asztalhoz… Már Doiminik is segített, csinálta az italokat, és Rado-t is áthívtuk a Coffee Shop-ból. Mosogatónk az délután 3-ig (!) nem volt, mert Dominik mostanában folyamatosan szarul írja meg a beosztást. Szakács is csak Sascha volt egészen 2-ig egyedül. (Vele az volt a szerencsénk, hogy egyrészt nagyon jó szakács és ennél még többet is megoldott volna egyedül, másrészt pedig szerdától urlaubon van 2 hétig, szóval már nem érdekelte az egész, és táncolva meg énekelve főzött. :D Ha még ő is ideges lett volna…) És még nincs vége itt a történetnek. Már hétfőn délutánra érkezett egy új magyar pincér, Dóra, kedden 2-re kellett volna jönnie. Először lezárta magát az alagsorba, meg más problémák is voltak, ezt most nem írom le, lényeg a lényeg, hogy végül hazament… Így nekem 2 helyett 4-ig (!) kellett maradnom. Dominique-ra mérges vagyok, folyton kitalált nekem feladatokat, pedig ugye a büfét is be kellett fejeznem, mert az igazából az én munkám és az én felelősségem. Ezt nagyon megtanultam itt, hogyha én nem csinálom meg, akkor helyettem senki nem fogja megcsinálni az én munkámat. Fél 4 körül már mondtam Dominique-nak, hogy lemegyek a raktárba, feltöltök mindent és aztán megyek haza. De akkor még válogassak már ki egy nagy halom evőeszközt… Ami még kész se volt, el se volt mosogatva. Akkor vártam 5-10 percet, de már azt hittem összeesek, minden tagom fájt. Mondta, hogy adjam oda a raktáros listámat a Rado-nak majd ő megcsinálja. De az angolul volt megírva, szóval Rado nem értette. Átírtam németre, akkor is úgy nézett a listára, mint egy hülye, de nem hibáztathatom, mert végülis nem az étteremben dolgozik, nem tudhatja, hogy hol vannak a szaros mogyorókrémek meg ilyenek… Akkor már beidegesedtem, kivettem a kezéből a listát, lementem, felhoztam a böszme nehéz narancsokat meg karton gyümölcsleveket. felvittem, azt akartam, hogy Dominique rakja ki a cuccokat, de persze nem, csináljuk együtt… Eszméletlenül kikészített az a nap, fél 5 körül értem haza. Azt remélem csak, hogy a jatt ezekről a napokról ott lesz szépen a számlámon november 1-jén, mert megdolgoztam érte.

Szerdán még az tetőzte be a hihetetlen események sorát, hogy egyedül maradtam fél 8-ig. Ugyanis Ildikóval dolgoztam volna, 6:30-ra kellett volna jönnie, de ő 15:00-ról tudott, Markus úgy írta át a beosztást, hogy neki nem szólt… Mirella, a recepció vezetője segített nekem, de nagyon stresszes volt az egész. Aztán szintén volt egy óra valamikor, amikor egyedül kellett maradnom, mert Ildikót átküldték a nord-ra, ahol Jossy egyedül volt pincér, viszont a Coffee Shop-ban Amel is egyedül volt, mert Mandy kórházban volt, engem pedig nem küldhettek át. :DDD Ez már annyira érthetetlen és siralmas, hogy már vicces. Most mondhatnám, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, hogy egy összeomló rendszerbe jöttem ide dolgozni, de… nem mondom. Csináljuk, amíg tudjuk, meg amíg áll ez a kóceráj.

Hát ez van itt. Puszi mindenkinek, légyszi a kedvemért ha étterembe mentek, legyetek türelmesek. <3

Október 11.

Sziasztok drágák :)

Megint túl vagyok két Tommasso-s napon. Hát érdekes volt. Igazából most, hogy lement a szezon, nyugodtabb napok vannak, a munka az nem volt olyan sok. Csakhogy. Hétfő reggel egy nyomtatott levelet találtam, Guten Morgen Tommasso felirattal. Próbáltam elolvasni, annyi lejött belőle, hogy Dominique megkérte (enyhe kifejezés) Tommasso-t, hogy csináljon meg néhány dolgot. Mondanom sem kell, napközben aztán jött oda hozzám és csináltatta velem a dolgokat… Aztán ebédnél bejött pár asztal, nem volt vészes, de ő már ideges volt, hogy hú de sok a munka. Múlt héten még rendesen bon-olt (azaz beütötte a gépbe a rendeléseket), és aztán az összes vendég a recepción fizetett. Tegnap viszont összevissza ütötte be a dolgokat, rossz asztalszámokkal, úgyhogy nem tudtam segíteni neki, de mondta is, hogy hagyjam, majd ő csinálja… Aztán észrevettem, hogy papíron számol. Igazából én akkor még nem gondoltam semmi rosszra, csak kínosnak tartottam, meg zavart, hogy nem használja az orderman-t, azt a kis kütyüt. Ma ezt megemlítettem Dominique-nak, akinek láthatóan már eléggé a bögyében van a csávó, és szerinte ez így zsebbe mehetett neki. Úgyhogy meg is mondta Markusnak, meg úgy alapból, hogy nem nagyon szeret dolgozni, lusta, és mindent ránk hagy, kezdjen már vele valamit. Kíváncsi leszek.

A szombati nap elég kemény volt, volt egy 80 fős szeminárium, akik ebédeltek is délben… Konkrétan az egész büfét meg kellett terítenem meg átpakolnom, hogy elférjenek. Szegény Dominique-nak munka közben elszakadt a nadrágja, nekem meg pont volt egy másik az öltözőben, szóval kisegítettem. Eddig is szeretett de most már imád. :D  Ferinek se volt egyszerű az élete, mert egyrészt 6 napot ment egybe, aztán csak egy szabadot kapott, másrészt a múlt hétre kiírt új mosogató meg sem érkezett. De bevolt írva a beosztásba. Így hát szombaton délután Feri ott maradt egyedül mosogató nélkül… Ha ez nem lenne elég, este bement Jozef Schilcher, olyan 11 körül, Ferinek normálisan 9-10 körül végeznie kellett volna. Levette már a szakácskabátot, mert meleg volt, és éppen mosogatott, amikor kérdezi tőle a főnök, hogy egyedül van-e, a szakács hazament-e már… Feri meg mondta, hogy bocsika, de ő a szakács, aztán kapott egy vállveregetést meg egy danke-t. Az oké, hogyha neveket nem jegyez meg a pali. Az is oké, ha fogalma sincs róla, én ki vagyok. De azért a szakácsot aki 1,5 hónapja itt van már ismerhetné… Mostanában a konyhán is meg nekünk pincéreknek is nagyon hülye, logikátlan és rossz beosztásaink vannak, nem tudom miért. Aki tegnap jött új mosogató az is bedobta a törölközőt, végig se dolgozta a mai műszakját sem... Mindegy is, a lényeg, hogy Mónika beszélt Max-szal, és ő azt mondta, Feri ügyes, fiatal, gyors, meg van vele elégedve, ez az igazán fontos! <3

Az urlaubunk sajnos még nem biztos, hogy úgy össze fog jönni, ahogy szeretnénk… Ott kezdődik, hogy csak 7 napra tudunk hazamenni, és a szabadságolások miatt Markus valamit kavar, hogy nem akar elengedni 12-ére… Pedig aznap mennénk Ferivel, Lucával és Apával 30y lemezbemutatóra. :’( Szóval szurkoljatok, Max Ferivel kapcsolatban rábólintott, nyilván Dominiké a döntés, de ő most beteg, szóval fogalmam sincs mikor rendeződik ez.

Múlt héten voltunk az Europarkban és végre találtam magamnak kényelmes cipőt munkába! Most még töri kicsit a lábam, de aztán remélem beválik, mert az eddigi gagyi cipőtől már fájt a lábam. A fura és egyben jó dolog a vendéglátásban, hogy nincs hétvége. Összefolynak a napok, nem lehet ilyen hülyeségekre hivatkozni, hogy a hétfő alapból szar. Öt napot dolgozom, kettőt pihenek, és az a két nap a „hévége”. Ennyi. :) Azon is sokat filóztam mostanában, hogy itt a munkatársaim nem is tudják, mennyi idős vagyok. Soha senki nem kérdezett rólam személyes dolgokat Dominique-on kívül, szerintem mindenki ilyen 20-25 évesnek hisz. És szerintem addig jó nekem. Így most egyenrangúként vagyok kezelve, nem egy 19 éves kislányként.

Kis Szeder cicámat ma műtötték, ivartalanították. Nagyon hiányzik és sokat gondolok rá és remélem hamar meggyógyul a kis szürke rosszaság. <3

Legédesebb, legszebb kis macsek a világon :)

Holnap lesz Mónika szülinapja, vasárnap pedig Ferié, úgyhogy holnap estére összehívtunk mindenkit ide a personal házba és csapunk egy jó kis bulit! :)

Vigyázzatok magatokra, nagyon hiányoztok! <3

P.S.: Egy menüt is ki lehet tálalni így. <3

Október 4.

Sziasztok!

Ma van Feri névnapja! :) <3

Nagyon régen írtam, talán mert kicsit bedaráltak a munkanapok. Összességében az elmúlt két hét jó volt, több dolog miatt is. Markus szabadságon volt, ami azt jelentette, hogy akármilyen sok munka volt is, mindent nyugodtan, higgadtan és hatékonyan meg tudtunk oldani. Johannával ketten lenyomtunk akár 2 buszt is, segítő nélkül. Aztán, nagyon sok mindent tanultam a pincérkedésről. Már tudok kávét csinálni, és pár napja pedig a tejhabbal is próbálkozom. Először itthon próbáltam Feri kávégépén, de az egy kicsit más, mint az éttermi profi gép. :D Vendégnek még nem mernék kiadni cappucino-t, de a szakácsoknak már gyártom serényen. :) Az asztalok számát és a legtöbb étel nevét is tudom már. Meg úgy alapból a némettel sokat haladtam most az utóbbi időben, mert egyszerűen rá voltam kényszerítve… Joey, Tommasso, Rado szinte egyáltalán nem beszélnek angolul, de valahogy mégis együtt kell dolgozni. :) Mondjuk az azért elég fura, amikor 8-9 óra körül szólalok meg először magyarul… Múlt héten Sascha megkért, hogy írjam ki a táblára a Tages Hit-et, a napi ajánlatot. Na most aki ismer, az tudja, hogy rettenetesen csúnyán írok. :D De megerőltettem magam, és annyira tetszett mindenkinek, hogy azóta én írom meg mindig. :D

Lett végre kártyafüggetlen telefonom is, a számom még nem fix, de majd kiírom, ha meglesz. Október 1-jével ugye Max lett a konyhafőnök a nordon, és végre véglegesen kiderült, hogy maga mellett tartja Ferit, hozott magával egy másik szakácsot, Singh-et pedig átküldték a südre. (Szóval ott most két indiai, Singh nevű szakács van… :D) Max kicsit tisztaságmániás és szeret mindent rendben tartani, úgyhogy rögtön azzal kezdte, hogy tegnap küche reinigung, azaz nagytakarítás volt a konyhán.

Mivel Johanna tegnap és ma szabad volt, Markus még urlaubon (elméletileg…), Vicky pedig a nordon, ezért nem volt mellém ember. Úgyhogy megnyertem Tommasso-t, az egyik olaszt a coffee shopból (a másik olasz Gianluca). Na, ő aztán arról híres, hogy nem dolgozik, a coffee-ban is beáll a pult mögé, kasszázik, aztán várja, hogy valaki letakarítsa neki az asztalokat. Szóval féltem nagyon, hogy mi lesz, és részben igazam is lett. Tegnap még nem volt olyan durva, csak egy kínai csoport volt, 27 ember, hát ilyen a pályafutásom alatt még sose volt. :D Aztán délben sem volt olyan sok munka, szóval annyira nem éreztem meg, hogy baj lenne vele, minden sehr brav meg perfetto volt, persze, mert megcsináltam helyette. :D Ma viszont a reggeli is sok volt, meg a coffee-ban is sokan voltak, úgyhogy rengeteget futkostam és dolgoztam, amíg ő halál nyugodtan sétálgatott két darab étlappal a kezében. Aztán rájöttem, hogy ha kérek tőle valamit, akkor általában nem mond rá nemet, szóval szépen kiválogattattam vele egy jó nagy adag evőeszközt. :D

A nap sokkja az volt, hogy Markus ugyan csak szerdára, azaz holnapra van beírva hivatalosan, de már ma bejött. Én ezt valahogy megéreztem már a napokban, hogy ez a rögeszmés úgyis bejön a szabadnapján, úgyhogy mindent kisuvickoltam és rendbe tettem hétfőn, hogy egy szava se lehessen. Sőt, amikor megérkezett, németül beszéltem vele, láttam is a fején az értetlenséget. :D Tegnap meg Dominik jött oda hozzám beszélni, hogy hogy haladok a némettel, hogy érzem magam itt, minden rendben van-e. Normális volt meg kedves, de azért érzem kicsit azt a nyomást, hogy minél gyorsabban, minél jobban tanuljak meg. Ami azért nem egyszerű egyedül, könyvből, szótárból, satöbbi. A szeptemberi bérpapíromat már megkaptam amúgy, és van rajta 17 euró borravaló, aminek nagyon örülök! :) A pénz mondjuk még nem érkezett meg a számlánkra, nem tudjuk, mi lehet a baj, remélem minél hamarabb meglesz.

Holnap beszélni akarok Markus-szal, hogy hogyan lehet kérvényezni az urlaubot, ha bármit tudok a dátumról akkor írok majd! :)

Puszi <3

Szeptember 24.

Sziasztok drága otthoniak :)

Folyton azt érzem, hogy rohan az idő, kelés hajnalban, munka, hazaérkezés dögfáradtan, várakozás Ferire, alvás, és elölről… Pár nap telt csak el mióta írtam, de rengeteg dolog történt megint. Kedden például át kellett mennem a nordra segíteni (jött 2 busz egyszerre), és Herr Moser, a restaurant manager, aki eddig mindig tök mogorva volt velem, nagyon rendes volt most. Le kellett szednem az asztalokat meg mosogatni egy kicsit, azt is megmutatta hogyan kell. Sokan azt mondják egyébként, hogy a nord sokkal jobb, mert nincs ott az a feszült hangulat, amit Markus csinál nálunk, meg ugye kisebb is a hely.

A szerdai nap volt viszont a csúcs komolyan. :D Reggel volt vagy 90 reggeli, majd délben beállított 2 busz. Mi meg Johannával ketten nyomtuk, nem hívtunk át senkit segíteni… ennyit számít az, hogy rendszerezetten dolgozunk vagy sem, de erre majd visszatérek. Szóval ez már alapból kemény volt, fél órával tovább is maradtam. Amikor szólt Sascha, hogy nem tudnék-e visszajönni este… Merthogy lesz egy fontos csoport, akik angolul beszélnek (amúgy brazilok voltak), és Vicky egyedül lett volna, ő pedig nem tud olyan jól angolul. Úgyhogy visszamentem 7-re. Igazából előtte aludtam 2 órát, nem volt baj, és pörgetett az egész, kihívásnak éreztem és fogtam fel. Meg persze baromi jólesett és büszke voltam, hogy én most megmentem a Servus Europa-t az angol nyelvtudásommal. :D (Sascha mondta is, hogy ezt az esetet Markusnak meg Dominiknak mindenképp meg kell tudnia, és nem győzte elégszer megköszönni, hogy segítek.) Felvettem az italrendeléseket a vendégektől, aztán felszolgáltunk nekik egy laza 4 fogásos vacsit… :D Jól éreztem magam, csak Vicky, Sascha, Norbi és én dolgoztunk, tök jó volt a hangulat. Ezért vettem is a bátorságot, és megkérdeztem Sascha-t, hogy most akkor mi lesz. Igazából az jött le, hogy ő se tudja. Nem tudja, mit akar. Lehet, hogy csak fáradt, mert 1 éve már nem volt urlaubon, úgyhogy az októberi szabadságáig biztosan marad, és utána dönt csak véglegesen. Azt is mondta, hogy alapvetően szeret itt lenni és szereti az embereket is, csak Markus idegesíti fel mindig, és beleszól az ő dolgába is, túl nagy hatalom van a kezében, és ezt kihasználja… Sascha így viszont nem tudja a saját útján vinni a konyhát, ami a jól megérdemelt küchenchef posztján nyilván idegesítő.

Este mikor hazamentünk együtt Ferivel, akkor már az otthoni csomag várt minket itt, minden földi jóval megpakolva. <3 Anya küldött egy baromi jó német könyvet, köszi itt is. <3

És Márti neked is köszönöm a cuki ajándékot, sok erőt adott. <3 Kellenek ezek, mert a mai nap is nagyon kemény volt, az étterem fullon volt gyakorlatilag, és hiába voltunk ott öten pincérek, rengeteg hibát vétettünk, mert nem volt megtartva semmilyen rendszer… Dominique kidobta az italos blokkokat, amiket még meg sem csináltunk, kaják hiányoztak, rengeteg plusz kajarendelés lett véletlenül… Káosz. Arról nem beszélve, hogy ma nagyon bunkó emberekkel hozott össze a sors… Mi az, hogy én Ausztriában vagyok, és nem tudok németül?! Mi az, hogy tőlem nem lehet rendelni?! Mi az, hogy csak a rendelés felét hoztam ki egyszerre?! Néha már nagyon ideges voltam, de mosolyogni kellett, mert ez a vendéglátás, nem? … Másfél órával tovább maradtam és most nagyon zsibbad a lábam, remélem holnapra elmúlik.

Viszont! Csütörtökön átmentünk a Kauflandba Németországba, és ezt találtam, főleg Ökrös Rékámnak ajánlanám. :D

Német Vogue-om még úgysem volt, otthon megy a gyűjteménybe!

Megyek is pihenni, holnap sem fogok unatkozni, ebben biztos vagyok. Puszi!