Szeptember 20.

Halihó!

Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban! Úgy érzem, sokat fejlődtem. Például Johanna vasárnap megint szétosztott egy kis borravalót. Amiket így kapok, mind félreteszem. :) Tegnap és ma Vickyvel voltam, ő eddig a nordon volt, de most visszajön a südre. Jól tudunk együtt dolgozni, nincs vele baj. Ő se nagyon tud viszont angolul, azt hiszem kijelenthetem, hogy itt a pincérek közül én tudok a legjobban. Na jó, mindenki közül. :D Szóval volt egy asztal, ahol angolul beszéltek a vendégek, és Vicky megkért, hogy menjek ki, és vegyem fel a rendelést tőlük. Onnantól én vittem azt az asztalt, volt kis cetlim, amire írtam a kajákat, aztán Vicky meg ütötte be a gépbe. Volt példa francia társaságra is, na oda is engem küldött Vicky, és baromi büszke voltam, hogy tudtam beszélni kicsit hozzájuk franciául. <3

Mostanában amúgy van egy csomó szeminárium, úgyhogy sajnos gyakran kellett egyedül maradnom negyedórákra, ami nem volt egyszerű, ha éppen akkor beesett 1-2 asztal. Ezért lassan már kávét főzni is megtanulok a rendes nagy géppel, igaz, még csak espresso-t, mert tejhabot még nem tudok gyártani a capuccinohoz. Az is tök jó érzés, amikor már értem, amit beszélnek hozzám, és nem kell angolul megszólalnom. :) Három terem van egyébként a szemináriumoknak. Az egyikben majdnem mindig a Lombagine nevű kozmetikai cégnek vannak tárgyalásai, és van egy olyan is, ahol ilyen nagyon furcsa, spirituális izéket rendeznek… Ma kellett mennem segíteni Mandynek a Coffee Shopba, tök jó volt pörögni kicsit. Néha már szinte élvezem a munkám, amikor például 1-2 órán keresztül folyamatosan van vendég, de mindig csak 4-5 asztal. Az lekövethető, mindenkire oda lehet figyelni. :)

Sajnos van egy nagyon rossz hír is. :( Sascha tegnap végleg felmondott… Elvileg beadta a felmondási papírját, a főnök meg(nem tudom, hogy Jozef vagy Dominik) visszavitte neki… Úgyhogy besokallt. Rettenetesen megkötötték a kezét a rendeléssel kapcsolatban, mert ugye sparen, sparen, aztán ott állunk alapanyag nélkül egy hotelban… Én nagyon fogom sajnálni, ha elmegy, megszerettem. Mindig kedves volt velem és segítőkész, sokat köszönhetek neki, hogy az első 1-2 hétben nem akadtam ki totálisan. (Vasárnap is például kaptam tőle egy ilyen szufflé szerű half-baked cake-et, csokis-rumos, isteni volt.) Nem tudom, mi lesz itt küchenchef nélkül… :( Az is kezd sok feszültséget okozni bennem, hogy nem tudok időt tölteni Ferivel. Tegnap is bementem hozzá, hogy legalább 5 percet beszéljünk, de kettőt szívott a cigijébe, és megjelent Max, hogy mi ez a disznóól a konyhában, amit mellesleg Feri előtt Mike hagyott ott, de mindegy… :(

Valamelyik nap eszembe jutott a ballagási beszédemben említett dasein fogalma, és beírtam a szótárba, mit jelent szó szerint: jelenlét, ottlét, lét, élet. Most megpróbálom a lehető legjobbá tenni ezt a daseint, és megélni mindent, megtapasztalni mindent, amit csak lehet.

Tegyétek ti is ezt! <3