December 15.
Nem megy nekem mostanában ez az írás dolog. Két hete eléggé beindult a „szezon”. 8-án volt valami keresztény ünnep itt, úgyhogy ugyanaz történt, mint múltkor halottak napjakor: a hosszú hétvégére hazautaztak a vendégmunkások. Sokáig nem voltak együtt a szabadnapjaink Ferivel, mióta visszajöttünk, mert beteg volt egy kollégája, azóta meg úgy tűnik, az állt be, hogy hétfő-kedd vagyunk szabadok. Ami azért nem jó, mert például ezen az ünnepi múlt héten én szerdától vasárnapig hajtottam, szinte minden nap túlórázva, a hétfő-kedd meg tök laza volt. Pénteken az egyik takarítós kollégámmal 17 buszig tudtuk követni a forgalmat, de volt az 20 is. Csak addig, ameddig én ott voltam. A legkellemetlenebb az volt, hogy engem folyton áthívtak a nord-ra meg a coffee shopba segíteni, mert egyszerűen nem volt más ember. Aki a springer szokott lenni – oda megy, ahol szükség van rá éppen -, Rado például nem tudott menni a nordra, ha épp érkezett 2 busz kávézni. (Amúgy ilyen ünnepekkor mindig a coffee szívja a legnagyobbat… 0-24-es nyitva tartás.) Szóval muszáj volt mennem a nordra többször is, ami rettenetesen idegesítő és kellemetlen volt, hülyén jött ki az egész. Ugyanis én nem ismerem a nordon a gépeket, nem tudok minden sütit a vitrinből, hogy mi micsoda, nem tudom, melyik italt hogyan kell készíteni… Mert nyugodt körülmények között senki nem mutatta még meg. Csak menjek oda aztán tudjam, hogy mit kell tennem. Egyébként is jellemző a nordra a hiszti, hogy akkor is hívnak segítséget, mikor van elég emberük… Talán magukat akarják kímélni, vagy csak nem tudnak jó rendszerben dolgozni, fogalmam sincs, de idegesítő. Ilyen ünnepekkor egyébként jellemző, hogy a südön megy egész héten az őrület, aztán vasárnap csapódik le a nordon is, amikor jönnek visszafelé az emberek. A coffee shopban nem baj, ha segítenem kell, mert ott csak asztalt kell szednem meg mosogatni, és ismerem már a terepet. A mosogatás mondjuk 2 órán keresztül elég fárasztó, nem szereti a derekam…
A legnagyobb hidegzuhany az volt a múlt héten, hogy szombaton bementem reggel 5:30-ra, ahogy szoktam, amikor Johanna kérdezi, hogy láttam-e a beosztást. Mert osztottba vagyok. Hát rettenetesen kiakadtam… Markus átírta amikor még ott voltam, de nem szólt, gondolta, majd biztos megnézem. :D Persze, mert arra volt nekem időm egy nordra futkozás meg coffee-s mosogatás között… Lényeg a lényeg, hogy pár hete minden hétévégén jönnek olasz csoportok, általában közel 100 fővel. Most is ez volt, és mivel este 2 ember volt az étterembe beosztva, 1 pedig a coffe shopba, és féltek, hogy sok lesz az á la carte is, ezért behívtak estére is… Így 5:30-tól dolgoztam délig, majd visszamentem fél 8-ra, és fél 10-ig ott voltam. Szóval reggel megetettem 100 éhes és rendetlen olaszt, megvacsoráztattam 100-at, majd másnap reggel ez újra. Még szerencse, hogy szombaton este Sascha volt a szakács. Ő mindig tudja tartani bennem a lelket a pozitív kisugárzásával. Alapvetően nagyon fontos, hogy őt megismertem itt. Remek szakács, higgadt tud maradni nehéz helyzetekben, úgy tud irányítani, hogy nem érzi az ember parancsnak. Kedves, korrekt, és jó főnök. Remélem, egyszer nekem is ilyen főnököm lesz, vagy én is ilyen főnökké tudok majd válni.
Szeminárium is sok van mostanában, de azt szeretem csinálni. Felmegyek a seminar terembe, pakolgatom katonás rendben a füzetkéket meg gumicukrokat, és nem zavar senki. :) A decemberi duplafizetés rendben megérkezett a számlánkra, ami eléggé motiváló most ebben a nehéz időszakban. A baj az, hogy Ferinek egyre nehezebb a dolga a konyhán. A főnöke nem ismeri el a munkáját, ugráltatja, mindent vele csináltat meg… (lehet, hogy jobb lett volna neki a südön Saschaval…) A karácsonyi időszakban haza sem tudunk menni. Ami nem is zavarna, mert urlaubstop van, de mások persze hazamehetnek… Nekünk még csak a szabadnapjaink sem lesznek együtt. Szenteste és 25-én dolgozunk, 26-án meg majd ülhetek itt egyedül. Borzalmas lesz… És persze én január 1-jén is dolgozom. Se ünnep, se buli, se hazamenetel, se család. Hát ezért nem bírok írni mostanában.
:(((((((((((
Ui: Tegnap volt a karácsonyi buli (természetesen ma is dolgoztam), arról majd legközelebb írok!
