Augusztus 20. – Ungarische Staatsgründung

Sziasztok!

A mai napom nem igazán telt jól. Tegnap Feri déltől 8-ig dolgozott volna, ám 8 után elkezdtek özönleni az emberek, ezért 11-ig ott kellett maradnia… Én viszont fél 6-kor keltem ma. Rossz volt, hogy egyedül voltam egész délután, már honvágyam is kezd lenni. Aludni se tudtam jól. A reggeliztetésnél is rengeteg ember volt.

Dél és egy óra között pedig volt egy roham, amikor Markus, Johanna, Erdem (rendes pincérsrác, ma dolgoztam vele először), és én együtt szolgáltuk ki a vendégeket. Én persze nem tudtam, melyik étel hová való, kivittem egyszer egy ragut rossz helyre, az egyik család folyton akadékoskodott és kért valamit, aztán még pluszba egy ásványvizes üveget is eltörtem. :( Markus pedig ma nagyon lenézően viselkedett velem, kicsit tartok tőle. 6:30-tól 15:00-ig dolgoztam volna, de fél 3-kor Markus szólt, hogy ha végeztem és rendbe tettem a családi szekciót, akkor hazamehetek. De azért még Johannával is ellenőriztette a munkámat… Ő viszont megdicsért, hogy jól dolgozom. Du bist super! :) Azt is mondta, hogy jó kis csapat vagyunk mi együtt, és reméli, hogy ott maradok. :)

Azért nehéz ez a munka, mert óriási a terület, ahol dolgozunk. 250 férőhelyes… És ez mind szekciókra van bontva. Szóval rengeteget kell sétálni. Kaptam ma hideget-meleget, és nagyon elfáradtam a nap végére. Ebédre marharagut kaptam, az egész finom volt most. Délután már nem tudtam mit kezdeni magammal, nagyon egyedül éreztem magam, rossz, hogy nem lehet kimozdulni sehova. Úgyhogy átmentem a másik oldalra és ettem egy mekis fagyit, ez volt a nap fénypontja.

Augusztus 21.

Tegnap este nem volt net, ezért nem tudtam feltölteni a bejegyzést. A mai nap nem volt rossz, elvileg 130 reggelit adtunk ki, szóval elég sokat, de jól eloszlott, nem volt gond. Markus folyton kötekedik, ma mindenkivel összeveszett, és csapkodott… Már nagyon önállóan mozgok a reggelis részen, a kávégép tisztítását is egyedül csináltam már. Johanna továbbra is dicsér, szerintem nagyon sok gondot leveszek a válláról, és az előttem (1 hétig…) ittlévő lány elvileg nagyon lusta volt. Mónika, az egyik konyhai kisegítő azt mondta, szinte luxus, hogy én itt vagyok erre a posztra, ilyen még nagyon nem volt, mert az előttem lévő lány is tulajdonképpen pincérnek volt felvéve. Szóval eddig a pincéreknek kellett megoldaniuk minden feladatot a reggeliztetéssel kapcsolatban, ami nem lehetett egyszerű. Biztos, hogy benne van a dologban az, hogy Ferit úgy várták a másik konyhára, mint valami messiást, nagyon kellett az ember, ő pedig mondta, hogy nélkülem nem jön… :)

A munkaidőm előtt 1 órával kb. megálltam a pult mögött, vártam valami feladatra, mert a rám bízottakkal már rég készen voltam. Akkor Markus elkezdett beszélni Johannával, mintha én hülye lennék, pedig értettem körülbelül hogy mit mond… Hogy én miért nem dolgozok, készen van-e a büfé holnapra, minden ki van-e takarítva… Johanna mondta, hogy igen, mondta, hogy nagyon jól dolgozom. Erre Markus elküldött kettőnket, hogy nézzünk meg mindent mégegyszer… Johanna persze jelentette neki, hogy minden tiszta és kész és szuper, és nagyon jól dolgoztam. Úgyhogy elengedtek végül haza… Ez a bánásmód nem esik valami jól, de másoktól is hallom vissza, hogy Johanna megvan velem elégedve, és nagyon örül, hogy itt vagyok. „Du bist eine traum!” :) Holnap reggel viszont egyedül kezdek Markus-szal, hát nagyon nem örülök neki…

Boldogan munka után :)