Szeptember 9.

Huhh.

Még csak 3 hete dolgozunk, de itt már egy kisebb csapatnyi ember megfordult… Nem valami biztató. Baromi szerencsés vagyok, hogy nem konyhai kisegítőnek vagy takarítónak vettek fel, azt valószínűleg nem bírnám így. Jönnek-mennek az emberek, most épp hiányzik egy szakács, két pincér, egy konyhai kisegítő… Ugyanis Erdemet, az egyik pincért a héten kirúgták, mert munkaidőben elaludt és horkolt (!!!), majd szó nélkül lelépett úgy, hogy az étterem még nyitva volt. Háromnegyed 10-kor jött a vendég, hogy enne egy snitzelt, de pincér nem volt sehol, végül a konyhai kisegítő vitte ki a kaját. Azért ez mi, hogy a pincér hamarabb hazamegy, mint a szakács… :D Arról nem beszélve, hogy persze semmit nem takarított el, ami az ő feladat lett volna.

Ennek örömére most elég érdekes beosztások vannak, Johanna egyedül vagy Markus-szal nyomja, mikor én vagyok szabad, én pedig ugyanígy, mikor ő szabad… Most vasárnaptól 3 napot Markus-szal leszek. Ha ezt kibírom, akkor mindent… :( A konyhai kisegítők néha osztottban járnak (10-től 2-ig, aztán 6-tól 11-ig). Pincért a südre elvileg még nem terveznek felvenni, mert Markus azt akarja, hogy majd mindig egy coffe shop-os segítsen be nekünk. Johannának múltkor Ildikó, a mai őrületben nekünk Rado segített, ő egy (asszem) szlovák srác, nagyon rendes, ha nem segített volna, szerintem még 5-kor sem lettem volna itthon… Így is 1 órával tovább kellett maradnom. Hallottunk viszont olyasmit, hogy októbertől Ferit lehet, hogy áttennék a südre, mert Max hoz egy szakácsot magával. Végülis Feri Sascha-tól is sokat tanulhat, én nagyon bírom, nagyon rendes és jófej. :) Ha ő a konyhán van, akkor biztos nincsen stresszes vagy komor hangulat, egyszerűen ragasztja az emberre a derűt és az energiát. :) (Lehet, hogy a napi 8 kávéja teszi. :D)

A két szabad napunkban most leginkább csak pihentünk. Megkaptuk végre készpénzben a fizetésünket, szeptembertől viszont már tudják utalni. Kedd este a szobalányokkal átmentem Pidingbe vásárolni, és tényleg kicsit olcsóbb a német Aldi, mint az osztrák. Tegnap meg melóhoz akartam venni valami jó kis memóriahabos cipőt, de nem volt semmi a méretemben. :( (Azért nem írtam mostanság, mert alig van net a napokban a szálláson.) Az egyik szobalány, Réka egyébként régen pápai volt, a közgázba járt, úgyhogy a világ rohadtul kicsi. :) Ő kéthetente hazajár (most már Ajkára), most vasárnap pedig urlaubra megy. És lesz olyan jófej és hoz ki nekünk cuccokat. :)

Jövőhéten egy szabadnapunk van együtt Ferivel, de ez is több, mint a semmi. :) Összességében szeretek itt lenni, mert jó a társaság, és azért a munkában is elvagyok. Néha kicsit rossz itt lenni egyedül délután, bezárva a négy fal közé, de végülis elfoglalom magam, próbálom tanulni a németet. Feri is segít ebben. Hiányzik viszonyt nagyon a kiscicám, Szeder. :( Skype-on nem lehet megsimogatni… :)

Na szép napot mindenkinek! <3