Augusztus 22. – Fertig

Sziasztok!

Olyan furcsa, egy-egy rosszabb nap után is olyan jó kedvem tud lenni… Elmegyek Ferihez a kulcsért, és ott már vigyorgok. Fura. :) Merthogy ma ugye Markus-szal kezdtem reggel… MINDENT velem csináltatott meg, ugráltatott, ő nem csinált semmit, csak kötekedett meg kereste nekem a feladatot. Ha kerestem magamnak munkát, akkor az biztos, hogy nem volt jó neki, csináljak mást. Reggelizni se tudtam, kávézni se, 11-kor jutottam el oda, hogy először leültem, ittam egy kávét, és bevittem valami tápanyagot… Megkaptam ma a szerződésemet is, még nem tiszta egészen, de majd Ferivel átolvastatom. A munkaidő végén pedig jött váltani engem Dominique, ő pincérnő. Összeírt nekem pontokat, amiket észrevett, hogy nem teljesen jól csinálok, vagy esetleg még nem tudok róla, hasznos dolgokat mondott, tök jól tud angolul (nem úgy mint a többiek), és egyáltalán nem volt lenéző, hanem láttam rajta, hogy segíteni akar.

Viszont! Holnap és holnapután nem dolgozom, ami azt jelenti, hogy Ferivel együtt lesz szabadnapom! :) Nagyon sok elintézni való van, úgyhogy jól jön ez most. Amúgy maga ez a vendéglátás érdekes egy dolog. Kiszolgálok embereket, meg takarítok utánuk, és utálom őket, hogy miért esznek ezek itt meg, miért szemetelnek, közben pedig? Ha én elmegyek valahova enni-inni, utánam ugyanígy meg kell csinálni ezeket a dolgokat… Szóval ezzel nyugtatom magam. És gondolkodom, látszik-e, hogy sokszor nem valódi a mosolyom.

Ma jó idő volt, ilyen a kilátás az ablakunkból :) Az az út már Wals-hoz tartozik :)

Amúgy, most itt vagyok, oké. De van egy célom, amiért idejöttem, és ez az igazi motiváció. Nem vettek fel az egyetemre. Igen, csak egy szakot jelöltem meg ( a kommunikáció és médiát), mert tudom, hogy mit akarok csinálni. Nem akartam csak azért elvégezni valami szakot, hogy egyetemre mehessek. Igazából, elegem is lett a tanulásból az érettségi évében. A leülve tanulásból. Úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy nekiindulok, és tapasztalva tanulok. Ami egy sokkal mélyebb tudás lesz, mint az, hogy 1222 aranybulla. (Na jó nem, szerintem valamiért ezt az évszámot mindenki tudja. :D ) Szóval igen, most összeszedem a pénzt, hogy egyetemre járhassak. Sokan mondják, hogy újságírónak lenni „nehéz kenyér” meg stb. Nem érdekel. Nekem ezt kell csinálnom. Most azt érzem, hogy ez az, amit tudnék heti 5 napon 8 órában csinálni, nem a pincérkedést meg ilyenek. Az csak útba esik a cél felé. Ha később nem így gondolnám, akkor meg lehet változtatni, nem?

(P.S.: Egy apró javítás, a főnök és tulajdonos neve nem Schlicher, hanem Schilcher! :D)

Puszi nektek, gólyatáborozó, lelkes barátaim, új élmények és tapasztalatok nektek is, nekem is :)

<3