Augusztus 31.

Hát sziasztok.

Hetedik napomon vagyok túl. Lehet gáz, de nekem ez már nem megy. Önmagam árnyéka voltam ma… A két Markus-os nap kb 4 sima nappal ért fel, az biztos. Saját maga generálja a stresszt, problémákat gyárt, és parancsokat osztogat. Az hagyján, hogy velem hogy viselkedik, de a 10 éve itt dolgozó reggeliztető szakáccsal, Joey-val is úgy beszél, mint a kutyával. (Ő ma nagyon aranyos volt velem, dugiba csinálta nekem a tükörtojást, hogy ez a hülye ne lássa, meg szilvát meg szendvicset is kaptam tőle. :) ) Tisztelet semmi. Johanna már reggel 6-kor azt mondta, hogy ha Markus egy rossz szót szól hozzá, ő hazamegy. Minden legyen schneller, pörögjünk, ő futkározik fel-alá, de a kezét meg nem mozdítja… Nem is akarnék róla beszélni, de sajnos a mai nap sem volt jobb. Nem tudom, hogy ez az egész a személyemnek szól, a munkámnak, vagy alapból ilyen ez az ember. Ma csak 10-re volt beírva, nekem ugye 5:30-ra kellett mennem. Mondom de jó, legalább ma reggel nem kell látnom, erre megyek be és ott van… Rögeszmés, bejött, hogy ő segít, mert sok a munka. Én már alig vonszoltam ma magam, még az első egy-két órában csináltam rendesen, utána minden kiment belőlem. Azt hittem, ott esek össze. Fejben ott voltam, de a testem nem bírta már ezt, szégyellem, de ez van. Lényeg, hogy baromi lassan dolgoztam ma, ezt tudom. Láttam-hallottam, hogy Markus Dominikkal beszél, hallottam a nevem, rám néztek, gondoltam, hogy rólam van szó. Ezután Markus pedig összeveszett Johannával valamin, de ezek se normálisak, a vendégtérben kiabálnak egymással. Akkor is gondoltam, hogy rólam van szó, és igazam lett. Egy óra múlva odajött hozzám Johanna, hogy Markus üzeni, mostantól egyedül kell megcsinálnom az egész büfét, és Johanna nem segíthet nekem. Úgyhogy beigazolódott, amitől eddig féltem, és az egész büfét rám akarják hagyni. Ami önmagában még lehet, hogy menne is, de szerintem sajnos továbbra is igényt tartanának rám abban is, hogy pincérkedjek… Miért nem volt jó a csapatmunka, hogy én és Johanna segítettük egymást, egyensúlyba hoztuk a feladatokat, jól tudtunk együtt dolgozni, akkor? Nem tudom. De ma eltört a mécses egy kicsit. Félek, hogy mostantól én leszek az 5:30-as ember mindig, ami viszont Feri munkaritmusával teljesen összeegyeztethetetlen. Ő hazaér fél 11, fél 12-kor, én meg kelek fél 5-kor… Rosszul esik ez az egész, mert én nagyon igyekszem, és az előző pincércsaj fele ennyit nem tudott és nem is akart megcsinálni. A magyar munkatársak próbáltak vigasztalni, az jólesett nagyon. Nem szabadna a szívemre venni ezeket húzásokat, mert Markus-on kívül kedvelnek itt engem, meg vannak velem elégedve, és szerintem neki sem adtam okot másra. Erdemnek is már a hetedik napja volt tegnap, úgyhogy együtt érzett velem, és megjegyezte, hogy szerinte beesett az arcom, le vagyok fogyva, és hogy lehet nem tesz jót nekem ez a munkahely… Furcsa, mert őt Dominique meg Johanna is szidta, hogy nem szeret dolgozni és fent hordja az orrát, de velem eddig mindig normális volt, és hálás vagyok neki, amiért segít megtanulni ilyen pincérdolgokat.

Feri megvan a nordon, bár tegnap elment a régi konyhafőnök, Peter, akit ő nagyon megszeretett. Elvileg nem túl jó szakács, és másokkal tök bunkó is volt, de Ferivel nagyon kedves volt és mindig segített neki. Ma a beugrós szakács, Mike nem ment be reggel dolgozni, szóval szegény Mónikát, a konyhai kisegítőt (!!!) keltették fel, hogy menjen már be helyette reggeliztetni… Én meg hordtam át a croissant, mert ott nem volt aki süsse. Vannak itt elég érdekes meg mocsok dolgok… Aztán ez a Mike ebből él, hogy mindenhol csak beugrós, és 28 eurót keres óránként…

Az elején leírtam a sok rosszat, de van jó is! Tegnap volt az egy éves évfordulónk Ferivel! :) <3 Nem nagyon tudtuk megünnepelni, mivel én délelőtt dolgoztam, de Peter ajánlott egy jó éttermet Pidingben, Németországban, úgyhogy ha kapunk közös szabadnapot végre, akkor elmegyünk oda! :) Kaptam viszont virágot, egy fehér cikláment. Azért nem vágott virágot, mert ezt ugyanúgy gondozni kell, mint a kapcsolatunkat… :) (Életbentartási tippeket elfogadok!!! :D ) Kapott helyet a polcon, amit megvettünk Banditól. :) Ma pedig vacsorát készített nekem Feri a nordon, fűszervajjal töltött csirkét sajtos-tejszínes rizzsel, amit úgy szeretek. <3 Nekem ő a világ legjobb szakácsa, ki az a Széll Tomi… :) Tegnap amúgy kaptam kis kitűzőt a nevemmel, úgyhogy már kezdtem teljesértékű munkatársnak érezni magam, amikor ez az egész szarlavina jött…

Nem tudom, mit mondhatnák, lehet nem vagyok olyan fasza csaj, mint amilyennek hittem magam. :( Félek, hogy hogy fogom bírni holnap, és utána is csak egy szabadnapom lesz, majd egy nap munka, és megint egy szabad. Johanna mondjuk azzal biztatott, hogy még ez a hétvége lesz húzós, és utána enyhül a forgalom… Hát legyen igaza.

Puszi nektek!