Szeptember 20.

Halihó!

Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban! Úgy érzem, sokat fejlődtem. Például Johanna vasárnap megint szétosztott egy kis borravalót. Amiket így kapok, mind félreteszem. :) Tegnap és ma Vickyvel voltam, ő eddig a nordon volt, de most visszajön a südre. Jól tudunk együtt dolgozni, nincs vele baj. Ő se nagyon tud viszont angolul, azt hiszem kijelenthetem, hogy itt a pincérek közül én tudok a legjobban. Na jó, mindenki közül. :D Szóval volt egy asztal, ahol angolul beszéltek a vendégek, és Vicky megkért, hogy menjek ki, és vegyem fel a rendelést tőlük. Onnantól én vittem azt az asztalt, volt kis cetlim, amire írtam a kajákat, aztán Vicky meg ütötte be a gépbe. Volt példa francia társaságra is, na oda is engem küldött Vicky, és baromi büszke voltam, hogy tudtam beszélni kicsit hozzájuk franciául. <3

Mostanában amúgy van egy csomó szeminárium, úgyhogy sajnos gyakran kellett egyedül maradnom negyedórákra, ami nem volt egyszerű, ha éppen akkor beesett 1-2 asztal. Ezért lassan már kávét főzni is megtanulok a rendes nagy géppel, igaz, még csak espresso-t, mert tejhabot még nem tudok gyártani a capuccinohoz. Az is tök jó érzés, amikor már értem, amit beszélnek hozzám, és nem kell angolul megszólalnom. :) Három terem van egyébként a szemináriumoknak. Az egyikben majdnem mindig a Lombagine nevű kozmetikai cégnek vannak tárgyalásai, és van egy olyan is, ahol ilyen nagyon furcsa, spirituális izéket rendeznek… Ma kellett mennem segíteni Mandynek a Coffee Shopba, tök jó volt pörögni kicsit. Néha már szinte élvezem a munkám, amikor például 1-2 órán keresztül folyamatosan van vendég, de mindig csak 4-5 asztal. Az lekövethető, mindenkire oda lehet figyelni. :)

Sajnos van egy nagyon rossz hír is. :( Sascha tegnap végleg felmondott… Elvileg beadta a felmondási papírját, a főnök meg(nem tudom, hogy Jozef vagy Dominik) visszavitte neki… Úgyhogy besokallt. Rettenetesen megkötötték a kezét a rendeléssel kapcsolatban, mert ugye sparen, sparen, aztán ott állunk alapanyag nélkül egy hotelban… Én nagyon fogom sajnálni, ha elmegy, megszerettem. Mindig kedves volt velem és segítőkész, sokat köszönhetek neki, hogy az első 1-2 hétben nem akadtam ki totálisan. (Vasárnap is például kaptam tőle egy ilyen szufflé szerű half-baked cake-et, csokis-rumos, isteni volt.) Nem tudom, mi lesz itt küchenchef nélkül… :( Az is kezd sok feszültséget okozni bennem, hogy nem tudok időt tölteni Ferivel. Tegnap is bementem hozzá, hogy legalább 5 percet beszéljünk, de kettőt szívott a cigijébe, és megjelent Max, hogy mi ez a disznóól a konyhában, amit mellesleg Feri előtt Mike hagyott ott, de mindegy… :(

Valamelyik nap eszembe jutott a ballagási beszédemben említett dasein fogalma, és beírtam a szótárba, mit jelent szó szerint: jelenlét, ottlét, lét, élet. Most megpróbálom a lehető legjobbá tenni ezt a daseint, és megélni mindent, megtapasztalni mindent, amit csak lehet.

Tegyétek ti is ezt! <3

Szeptember 17.

Sziasztok!

Ma van egy hónapja, hogy megérkeztünk Ausztriába! :) Szinte hihetetlen.

A mai nap viszont nagyon stresszes és nehéz volt számomra. Ott kezdődött, hogy 6 helyett 5:30-ra mentem be véletlenül… Zuhogott egész éjjel és szinte egész nap is az eső. Rettenetesen fáradt voltam, ugyanis tegnap délután vásárolnunk kellett Ferivel, így kimaradt a délutáni alvásom, ami kegyetlenül visszaütött… Sosem gondoltam volna, hogy ez működhet így, de tényleg az a délutáni pár óra pótolja a szervezetemben a hajnali kelés okozta alváshiányt. Sacha pedig nagyon lehangoltnak tűnt ma, és ezért ingerült is volt. Volt egy másfél óra, amikor őrült sok ember jött be ebédelni. Kiküldtek velem két levest, de nem azt, amit a vendégek kértek, és akkor már annyi stressz meg fáradtság gyűlt össze bennem, hogy remegett a kezem, aztán még a könnyeim is a kifolytak… Sok volt már ez. Kimentem a friss levegőre és összeszedtem magam, úgyhogy utána rendben voltam.

Ma rengeteg ételt vittem ki, úgyhogy kezdem megtanulni az asztalok számait. Valamelyik nap pedig Johanna megtanított szalvétát hajtogatni a rendezvényekhez. :) Ebédnél volt egy 8 fős társaság, akik hagytak 20 euró jattot a végén, és Johanna szétosztotta közöttünk, úgyhogy kaptam 5 eurót! :) Nagyon jólesett, hogy gondolt rám. <3

Tegnap este Ferivel megnéztük A vadászat című dán drámát… Hát emberek, ezt látni kell. Hihetetlenül jó film arról, hogyan tud tönkretenni egy apró hazugság egy életet… (Imdb-n 8,2-t kapott, ha valakit ez meggyőzne! ;) ) Otthon pedig még gondoltam arra, hogy itt kint hiányozni fog az otthoni környezet, Pápa és a család, és persze egy jó könyv mindig jól jön, úgyhogy elhoztam magammal Vathy Zsuzsa Itthon vagyok című regényét. Jól tettem, mert nagyon kedves kis könyv, és szinte Pápán érzem magam én is, maximum 5 évvel korábban. :)

Boldog névnapot a Zsófiknak, és puszi mindenkinek! <3

Szeptember 16.

Sziasztok!

Most egész kipihent vagyok, ugyanis ma két szabadnap után dolgoztam. :) Kellett is már, mert a hétvégén 3 napig túlóráztam, óriási forgalom volt. Ma Johannával teljesen lazán nyomtuk a napot, minden napnak ilyennek kéne lenni! Jövő héten Markus urlaubra megy, úgyhogy a következő hét is nyugodt, kellemes hangulatban fog telni. Feri tegnap a süd-ön dolgozott, kicsit tartott tőle, mert óriási az a konyha, és azon az oldalon mindig több a munka is. De végülis csak a takarítás mennyiségével voltak gondjai. :D

Tegnapelőtt viszont bementünk busszal Salzburgba! :) Nagyon jó kis nap volt. Átsétáltunk a várhoz azon a lakatokkal teleaggatott sétálós hídon. Utána meg egy ilyen siklószerűséggel mentünk fel a várba. Gyönyörű kilátás tárult elénk, és találtunk egy éttermet, ahonnan különösen szép látványban volt részünk ebéd közben. Ezen a helyen is a legtöbb pincér az osztrák népviseletben, dirndl-ben illetve lederhose-ban szolgált fel. (Néhányan a Servus Europában is hordják, a főnök, Dominik például mindig abban jár.)

Kilátás az étteremből <3

Lazacfilé fehérbor szószban (nagyon finom volt!)

A szövevényes várban sokat sétálgattunk. Az audioguide-on volt magyar hang is. :D Ott elmondták, hogy miért is volt olyan nagy jelentősége a sónak: mivel tudtak tartósítani, ezért ostrom idején is volt elég tartalékuk. Arról egyébként meg vagyok győződve, hogy ha egy város egy folyó két partján helyezkedik el, és vannak hegyek is a közelben, az a tökéletes párosítás. Csodás környezet, történelmi emlékek, kultúra és rendezett városkép. Imádom. :) (Ahogy Budapestet és Prágát is.)

Ferivel a várban (sajnos valamiért nem tudtam egyenesben feltölteni)

Salzburg látképe

Múlt vasárnap Feri volt az itteni bolhapiacon, és szerzett nekünk egy jó kis porszívót tök olcsón. :D Ezenkívül vettünk még fogast az ajtóra meg vízforralót is. Lassan kezd egészen otthonos meg praktikus lenni ez a szoba. :) Ma beszereztünk Ferinek két nagyon szuper kést, mert a Sparban lehetett gyűjteni pontokat rájuk. Egy szakácskést meg egy aprítókést, de majd én is szeretnék egy kis kést, tök menő, Jamie Oliveres. :D

Szerdán jön vissza Réka urlaubról, úgyhogy hoz egy csipetnyi otthont is magával! <3

Puszi nektek!

Szeptember 9.

Huhh.

Még csak 3 hete dolgozunk, de itt már egy kisebb csapatnyi ember megfordult… Nem valami biztató. Baromi szerencsés vagyok, hogy nem konyhai kisegítőnek vagy takarítónak vettek fel, azt valószínűleg nem bírnám így. Jönnek-mennek az emberek, most épp hiányzik egy szakács, két pincér, egy konyhai kisegítő… Ugyanis Erdemet, az egyik pincért a héten kirúgták, mert munkaidőben elaludt és horkolt (!!!), majd szó nélkül lelépett úgy, hogy az étterem még nyitva volt. Háromnegyed 10-kor jött a vendég, hogy enne egy snitzelt, de pincér nem volt sehol, végül a konyhai kisegítő vitte ki a kaját. Azért ez mi, hogy a pincér hamarabb hazamegy, mint a szakács… :D Arról nem beszélve, hogy persze semmit nem takarított el, ami az ő feladat lett volna.

Ennek örömére most elég érdekes beosztások vannak, Johanna egyedül vagy Markus-szal nyomja, mikor én vagyok szabad, én pedig ugyanígy, mikor ő szabad… Most vasárnaptól 3 napot Markus-szal leszek. Ha ezt kibírom, akkor mindent… :( A konyhai kisegítők néha osztottban járnak (10-től 2-ig, aztán 6-tól 11-ig). Pincért a südre elvileg még nem terveznek felvenni, mert Markus azt akarja, hogy majd mindig egy coffe shop-os segítsen be nekünk. Johannának múltkor Ildikó, a mai őrületben nekünk Rado segített, ő egy (asszem) szlovák srác, nagyon rendes, ha nem segített volna, szerintem még 5-kor sem lettem volna itthon… Így is 1 órával tovább kellett maradnom. Hallottunk viszont olyasmit, hogy októbertől Ferit lehet, hogy áttennék a südre, mert Max hoz egy szakácsot magával. Végülis Feri Sascha-tól is sokat tanulhat, én nagyon bírom, nagyon rendes és jófej. :) Ha ő a konyhán van, akkor biztos nincsen stresszes vagy komor hangulat, egyszerűen ragasztja az emberre a derűt és az energiát. :) (Lehet, hogy a napi 8 kávéja teszi. :D)

A két szabad napunkban most leginkább csak pihentünk. Megkaptuk végre készpénzben a fizetésünket, szeptembertől viszont már tudják utalni. Kedd este a szobalányokkal átmentem Pidingbe vásárolni, és tényleg kicsit olcsóbb a német Aldi, mint az osztrák. Tegnap meg melóhoz akartam venni valami jó kis memóriahabos cipőt, de nem volt semmi a méretemben. :( (Azért nem írtam mostanság, mert alig van net a napokban a szálláson.) Az egyik szobalány, Réka egyébként régen pápai volt, a közgázba járt, úgyhogy a világ rohadtul kicsi. :) Ő kéthetente hazajár (most már Ajkára), most vasárnap pedig urlaubra megy. És lesz olyan jófej és hoz ki nekünk cuccokat. :)

Jövőhéten egy szabadnapunk van együtt Ferivel, de ez is több, mint a semmi. :) Összességében szeretek itt lenni, mert jó a társaság, és azért a munkában is elvagyok. Néha kicsit rossz itt lenni egyedül délután, bezárva a négy fal közé, de végülis elfoglalom magam, próbálom tanulni a németet. Feri is segít ebben. Hiányzik viszonyt nagyon a kiscicám, Szeder. :( Skype-on nem lehet megsimogatni… :)

Na szép napot mindenkinek! <3

Szeptember 4.

Grüß Gott!

Jó rég nem írtam, de ki kellett pihennem a 8 napot. Az elmúlt két napot szinte végig aludtam, rossz érzés volt, de muszáj volt behoznom a lemaradást. (Na jó, azért takarítottam is egy kicsit. :D ) A 8. nap csütörtökön meg a tegnapi is elég laza volt szerencsére. Ma még szabad vagyok, úgyhogy erőt gyűjtök a jövő hétre. Minden nap 6-ra megyek majd, ez olyan szempontból jó, hogy legalább lesz valami rendszer a napomban. (Minden nap 5-kor csörög az óra, ez az!) A legjobb hír viszont, hogy szerdára és csütörtökre együtt kaptunk szabadnapot Ferivel! :) <3 Úgyhogy elmegyünk majd vagy Salzburgba vagy Pidingbe, még kitaláljuk.

Ma reggel elment Bandi, az egyik konyhai kisegítő, és Gábor, az egyik szakács is felmondott. Kicsit félek, hogy lesz-e helyettük új ember, Ferinek nem lesz-e baja ebből, mert simán lehet, hogy ezért néha átteszik majd a südre is vagy túlóráznia kell, nem tudom. Csütörtökön amúgy elmentünk az Europark nevű plázába, és vettünk nekem egy fasza kis túrabakancsot! :D Volt 20%-os kuponunk a Hervisbe. Nem egy szépség, de jól fog jönni majd itt a taknyos időkben. :)

Összességében szeretek itt lenni. Nincs bajom a munkával, és a legtöbb ember nagyon kedves és segítőkész. Tegnap például Singh, az indiai szakács megdicsért, hogy amikor én ott vagyok, akkor minden rendben van. De ért egy meglepetés is tegnap. Markus a nordon volt szerencsére, ezért is volt nyugis napunk, viszont így Feri találkozott vele. Markus pedig azt mondta neki, hogy nagyon meg van velem elégedve, mert mindig tudom, mit kell tennem!!!!!!!!! Was? Aztán még azt is mondta, hogy ha megtanulnék németül, akkor lehetnék pincér is. Én nem tudom, hogy most mi van. Hogy csak kétszínű, és Ferinek akart nyalni, vagy skizofrén, és igazából tényleg meg van velem elégedve… Nem értem. :D Azt eléggé távolinak érzem, hogy én fizető pincér lehessek, mert ahhoz nagyon sok mindent kéne még megtanulnom. Először is jól németül, hogy értsem, mit beszélnek hozzám. Aztán az asztalok számát, az étlapot, az italokat, kezelni azt a kis kütyüt amibe beviszik a rendelést, szép kávét főzni, stb… Szóval én ebben annyira nem bízom. Tanulni fogom a németet, amennyire időm és erőm engedi, ez biztos, de nem ringatom magam hiú ábrándokba.

Schilcher meghozta a héten az új mosógépet, és kötelezett mindenkit, hogy pakolja ki a szemetét a mosókonyhából. Ezért kikerültek az udvarra matracok, ami kapóra jött nekünk. Vágtunk le az egyikből egy csíkot, betettük a két ágyunk közé, és voilá, lett egy franciaágyunk. :) Nem teljesen jó a megoldás, de egyelőre megteszi. :D

Nagyon furcsa egyébként 12 év után először nem menni szeptemberben iskolába… Az a kettős, keserédes érzés, hogy már megint eltelt egy nyár. Furcsa, hogy nem vagyok többé türrös. Hiányzik. :( Meg hiányoztok ti is, 2008-2016, és iszonyatosan jó látni a kolis meg gólyatáboros képeiteket, és jövőre legalább lesz egy tucat ember, aki megtaníthat engem az egyetemi élet fortélyaira! :D Büszke vagyok rátok, mert együtt csináltuk végig a végzős évet, és tudom, mennyi munkánk volt benne. Szóval na, szeretlek titeket, és alig várom, hogy novemberben találkozzak veletek!

Ölel titeket: Nosztalgikus Kata <3

Augusztus 31.

Hát sziasztok.

Hetedik napomon vagyok túl. Lehet gáz, de nekem ez már nem megy. Önmagam árnyéka voltam ma… A két Markus-os nap kb 4 sima nappal ért fel, az biztos. Saját maga generálja a stresszt, problémákat gyárt, és parancsokat osztogat. Az hagyján, hogy velem hogy viselkedik, de a 10 éve itt dolgozó reggeliztető szakáccsal, Joey-val is úgy beszél, mint a kutyával. (Ő ma nagyon aranyos volt velem, dugiba csinálta nekem a tükörtojást, hogy ez a hülye ne lássa, meg szilvát meg szendvicset is kaptam tőle. :) ) Tisztelet semmi. Johanna már reggel 6-kor azt mondta, hogy ha Markus egy rossz szót szól hozzá, ő hazamegy. Minden legyen schneller, pörögjünk, ő futkározik fel-alá, de a kezét meg nem mozdítja… Nem is akarnék róla beszélni, de sajnos a mai nap sem volt jobb. Nem tudom, hogy ez az egész a személyemnek szól, a munkámnak, vagy alapból ilyen ez az ember. Ma csak 10-re volt beírva, nekem ugye 5:30-ra kellett mennem. Mondom de jó, legalább ma reggel nem kell látnom, erre megyek be és ott van… Rögeszmés, bejött, hogy ő segít, mert sok a munka. Én már alig vonszoltam ma magam, még az első egy-két órában csináltam rendesen, utána minden kiment belőlem. Azt hittem, ott esek össze. Fejben ott voltam, de a testem nem bírta már ezt, szégyellem, de ez van. Lényeg, hogy baromi lassan dolgoztam ma, ezt tudom. Láttam-hallottam, hogy Markus Dominikkal beszél, hallottam a nevem, rám néztek, gondoltam, hogy rólam van szó. Ezután Markus pedig összeveszett Johannával valamin, de ezek se normálisak, a vendégtérben kiabálnak egymással. Akkor is gondoltam, hogy rólam van szó, és igazam lett. Egy óra múlva odajött hozzám Johanna, hogy Markus üzeni, mostantól egyedül kell megcsinálnom az egész büfét, és Johanna nem segíthet nekem. Úgyhogy beigazolódott, amitől eddig féltem, és az egész büfét rám akarják hagyni. Ami önmagában még lehet, hogy menne is, de szerintem sajnos továbbra is igényt tartanának rám abban is, hogy pincérkedjek… Miért nem volt jó a csapatmunka, hogy én és Johanna segítettük egymást, egyensúlyba hoztuk a feladatokat, jól tudtunk együtt dolgozni, akkor? Nem tudom. De ma eltört a mécses egy kicsit. Félek, hogy mostantól én leszek az 5:30-as ember mindig, ami viszont Feri munkaritmusával teljesen összeegyeztethetetlen. Ő hazaér fél 11, fél 12-kor, én meg kelek fél 5-kor… Rosszul esik ez az egész, mert én nagyon igyekszem, és az előző pincércsaj fele ennyit nem tudott és nem is akart megcsinálni. A magyar munkatársak próbáltak vigasztalni, az jólesett nagyon. Nem szabadna a szívemre venni ezeket húzásokat, mert Markus-on kívül kedvelnek itt engem, meg vannak velem elégedve, és szerintem neki sem adtam okot másra. Erdemnek is már a hetedik napja volt tegnap, úgyhogy együtt érzett velem, és megjegyezte, hogy szerinte beesett az arcom, le vagyok fogyva, és hogy lehet nem tesz jót nekem ez a munkahely… Furcsa, mert őt Dominique meg Johanna is szidta, hogy nem szeret dolgozni és fent hordja az orrát, de velem eddig mindig normális volt, és hálás vagyok neki, amiért segít megtanulni ilyen pincérdolgokat.

Feri megvan a nordon, bár tegnap elment a régi konyhafőnök, Peter, akit ő nagyon megszeretett. Elvileg nem túl jó szakács, és másokkal tök bunkó is volt, de Ferivel nagyon kedves volt és mindig segített neki. Ma a beugrós szakács, Mike nem ment be reggel dolgozni, szóval szegény Mónikát, a konyhai kisegítőt (!!!) keltették fel, hogy menjen már be helyette reggeliztetni… Én meg hordtam át a croissant, mert ott nem volt aki süsse. Vannak itt elég érdekes meg mocsok dolgok… Aztán ez a Mike ebből él, hogy mindenhol csak beugrós, és 28 eurót keres óránként…

Az elején leírtam a sok rosszat, de van jó is! Tegnap volt az egy éves évfordulónk Ferivel! :) <3 Nem nagyon tudtuk megünnepelni, mivel én délelőtt dolgoztam, de Peter ajánlott egy jó éttermet Pidingben, Németországban, úgyhogy ha kapunk közös szabadnapot végre, akkor elmegyünk oda! :) Kaptam viszont virágot, egy fehér cikláment. Azért nem vágott virágot, mert ezt ugyanúgy gondozni kell, mint a kapcsolatunkat… :) (Életbentartási tippeket elfogadok!!! :D ) Kapott helyet a polcon, amit megvettünk Banditól. :) Ma pedig vacsorát készített nekem Feri a nordon, fűszervajjal töltött csirkét sajtos-tejszínes rizzsel, amit úgy szeretek. <3 Nekem ő a világ legjobb szakácsa, ki az a Széll Tomi… :) Tegnap amúgy kaptam kis kitűzőt a nevemmel, úgyhogy már kezdtem teljesértékű munkatársnak érezni magam, amikor ez az egész szarlavina jött…

Nem tudom, mit mondhatnák, lehet nem vagyok olyan fasza csaj, mint amilyennek hittem magam. :( Félek, hogy hogy fogom bírni holnap, és utána is csak egy szabadnapom lesz, majd egy nap munka, és megint egy szabad. Johanna mondjuk azzal biztatott, hogy még ez a hétvége lesz húzós, és utána enyhül a forgalom… Hát legyen igaza.

Puszi nektek!

Augusztus 28. – Negyedik napja meló

Sziasztok!

Kezd sok lenni a meló nagyon. :( Nem könnyít az se a dolgon, hogy rettenetesen meleg van napok óta, de ez elvileg csak idő kérdése, és nemsokára visszajön az eső, úgy jövő június közepéig… Addig élvezem, hogy nem kell tocsogni az erdei úton. Tegnap meg ma is elég húzós nap volt. Mivel Feri mindig délután dolgozik, ezért most intézett nekünk pár dolgot: vett egy SIM-kártyát meg mobilnetet Banditól, aki nemsokára elköltözik innen, meg egy polcot is veszünk tőle. Szóval neki már van osztrák száma, lassan nekem is kell, de ahhoz kéne egy kártyafüggetlen telefon, szóval ez még várat magára. Meg akarjuk kérni amúgy Dominikot, a főnököt, hogy hadd menjünk át egy másik, nagyobb szobába, mert szinte a legkisebbet kaptuk meg.

Általában reggel, amikor még a vendégek esznek és épp van 5 perc nyugi, akkor megreggelizek én is. Szokott lenni egy nagyon mutatós kis kalács, na mondom megkóstolom, biztos nagyon jó, de elég gagyi. :D Ennék egy kis otthoni kalácsot. A pékáruk itt fagyasztva érkeznek és csak egy kicsit kell őket megsütni, szóval ha valami elfogy a büféből, akkor csak szólunk és sütik a konyhán. Ilyen pl a vajas croissant is, ami isteni, valahogy így képzeli el az ember az igaz francia croissant-t Varga-Dudás Kati néni leírása alapján. <3 :)

Egy szép Wals-i naplemente az ablakunkból :)

Valamelyik nap felküldtek a hotel teraszára, hogy terítsek meg minden asztalon. Hát én ott lehidaltam, eszméletlenül szép. Gyönyörű kilátás van, mindenhol ilyen kis csobogó minivízesések, kikövezett út, füves placc, napozóágyak, mini medence… Álom. :) És „csak” három csillagos ez a hely. Tegnap Erdem tovább vitte az oktatásomat, már 3 tányérral kellett sétálnom az étteremben úgy, hogy mindegyiken egy szilva volt! Nem egyszerű, de egyre jobban megy. Csak néha amikor viszem ki az ételeket, még olyan forróak, hogy azért nem bírom normálisan megfogni őket. Erdem szerint csak idő kérdése és már meg sem fogom érezni. Mondom remek. :D

Markus tegnap viszont elkezdte mondani nekem, hogy jó lenne, ha már tanulnám a nyelvet mert nekik az milyen fontos… Rettenetes ez az ember. Egyik nap benyögte, hogy szerdán menjek már 5:30-ra, hogy Johanna megmutasson mindent, amit még nem tudok a büfével kapcsolatban. Mert később már mindent velem akar majd csináltatni... A kákán is csomót keres és sajnál mindent. Mikor az ebédhez töltjük a munkatársainknak a szörpöt a szódához akkor már mondja hogy zu viel… Ma is Mónika szerzett nekem evőeszközt is, egy angyal az a nő, aztán dugdosni kellett Markus elől, nehogy meglássa. Ami még nagyon rossz mostanában, hogy tegnap kiderült, a nordon (mostantól az egyszerűség kedvéért az én munkahelyemet süd-ként, Feriét nordként fogom emlegetni) hétvégén 11-ig van konyha. Holott a beosztásban Feri 10-ig volt írva… Szóval nagyon remek, itt ülni egész délután egyedül, nem tudok kivel beszélni ha Mónikáék is dolgoznak… Egyébként most még eszméletlen hajtás van mindkét oldalon, de szeptember 10-én zárul a szezon. Utána előre leszervezett konferenciák, csoportok fognak lefoglalni minket… Gyanítom is, hogy akkor már nem leszek mindig reggeles, mert nem lesz annyi munka akkor, hanem majd betesznek segíteni egy-egy ilyen rendezvényhez.

Holnap és holnapután egyedül leszek Markus-szal, egy álom lesz… Ma direkt kértem is Johannát, hogy ellenőrizzem mindent, megfelel-e majd holnap reggel. Egyébként ő már az ötvenen felül van és ma nagyon nehezen bírta a rengeteg melót, sok volt a reggeli aztán ebéd körül bejött egy csomó á la carte, amiben én ugye nem tudok segíteni, mert nem tudok rendelést felvenni… De mondta Mónikának hogy „ezt a kislányt Isten küldte neki”, meg hogyha én nem lennék, már felmondana, mert nem bírná.

Hát ez a nyár is elmúlt. :) Szép volt jó volt, kipihentem magam, szóval egy szavam sem lehet. Most jön a munka! (Valakinek meg a suli. ;) )

Tschüss!

P.S.: Novemberre tervezünk egy egy-két hetes hazalátogatást, mert az elég halott hónap, biztos elengednek. Ha karácsonykor nem is, de a születésnapomon otthon lehetek. <3

Augusztus 26. – Fáradtan

Hallo!

Mielőtt a mai napról írnék, leírom, amit már napok óta mindig elfelejtek. Kedden mosni akartunk, itt a szálláson 2 mosógép van: egy céges, ami tönkrement egy ideje, meg egy, amit az itt lakók vettek használtan fél éve. Az elvileg működött, de mikor mi lementünk volna, akkor már nem… Nagyon sokáig szórakoztunk vele, hogy életet leheljünk valamelyikbe, végül megkértük az egyik takarítós csajt, hogy vigye el a munkásruháinkat az üzemi mosodába. Aztán Judith (ő az egyik benzinkúton kasszás, nagyon rendes nő) megtalálta, hogy valaki beállította a céges mosógépen a gyerekzárat, és valószínűleg azért nem működött. Viszont ő akkor kimosta koszos vízben a ruháit, szóval egyértelmű volt, hogy van még valami gond és Feri végül meg tudta javítani! :) Amúgy is bírnak itt minket, de ezek után meg aztán mi lettünk a sztárok a házban. :D Mónikával és Tiborral (ők egy pár) nagyon jóba lettünk, Mónika szerzett nekünk poharakat és tányérokat, és néha velük sörözünk este a konyhában. Jólesik, hogy becsülnek minket, Ferin látják, hogy milyen a hozzáállása a munkához, hogy tanulni akar stb. Rólam meg azt hitték, hogy 20-22 éves vagyok, mondtam csak 18, akkor mondták, hogy ez nem kis dolog, így kijönni külföldre dolgozni.

A mai nappal kapcsolatban nagyon vegyesen érzek. (Reggel láttam egy kígyót az erdei úton!!!4444!!!) Reggel 3 kínai csoportot reggeliztettünk, az viszonylag simán lement, de utána fel kellett készülni az elvileg délben érkező 50 fős focicsapatra… Akik aztán fél 2-kor jöttek meg, amikorra már Johanna elment, és én egyedül maradtam kiszolgálni őket Erdemmel. Ő ma nagyon rendes volt velem, végre megmutatta, hogy hogy kell fogni a tányérokat, hogy egyszerre többet is el tudjak vinni! :) Bátorított, hogy pár hét, és már olyan leszek mint egy professional waiter. :) A dolog nekem még a reggelis kistányérokkal ment is, de azokkal a baromi nagy steak-es tálakkal már egyáltalán nem. De majd próbálkozom. Szóval jó sok dolgunk volt ma, és nagyon meleg is volt, legalább 35 fok. Én meg nem hoztam fürdőruhát, pedig van strand a közelben. :( Ebédre leberkäse volt tükörtojással, állítólag ez az osztrákok kedvenc kajája, és minden magyar utálja. :D Egy ilyen párizsi-szerű hús, de hát gondolom, hogy ugyanúgy készül, mint a virsli meg a párizsi: mindent bele…

Ami rossz hír, az az, hogy eléggé fáj a lábam. És 8 (!) napot fogok most egyben dolgozni… Szóval nem lesz együtt a szabad napunk megint Ferivel. :( Nagyon nehéz lesz ez a következő hét így. Holnap 6:00-ra megyek. Hétfőn és kedden pedig újra Markus-szal kezdem egyedül a hetet…

Küldjetek sok erőt! :(

Puszi nektek <3

Augusztus 25. – Lernen

Sziasztok!

Most kicsit eltűntem, mert volt 2 szabadnapunk, és azt teljes mértékben kihasználtuk. :) Kedden elmentünk a Wals-i hivatalba, és bejelentkeztünk a lakcímre, ha valakit érdekelne: 5071 Walserberg, Bundesstrasse 97/10. (Fogalmam sincs, mi a különbség Wals, Walserberg, Walserfeld között, hogy melyik milyen közigazgatási egység… :D)

Aztán elmentünk vásárolni a reptér közelében lévő kis bevásárló negyedbe, úgyhogy nagyjából van már mindenünk. Vettünk egy szendvicssütőt 10 euróért, Dorka szerintem pont olyan, mint a tiétek. :D Ki is próbáltuk már, nagyon hasznos lesz. ;) Ki is tudtunk végre takarítani, hát ez a kicsi szoba előnye, kb 15 perc alatt megvan az egész. :D Tegnap pedig elintéztük, hogy végre legyen 2 kulcsunk, és kicsit becsatlakoztunk az itteni társasági életbe. :D

A mai nap egészen 1-ig tök simán ment, nagyon laza volt, és Markus most 2 napig szabadnapos. <3 :D Volt egy francia társaság a reggelinél, és nagyon boldog voltam, hogy kimondhattam, hogy „Je vous en prie.” :) Aztán 1 órakor beállított 2 busz, na az durva volt. Megint pincérkednem kellett. Vannak amúgy jó tapasztalataim, egy családnál például mikor kivittem az italokat, az apuka megkérdezte, hogy nem beszélek-e németül, mondom nem, de „Noch nicht.” És olyan aranyos volt, nem a lenézést láttam rajta, hanem hogy na akkor hajrá. :) Valamelyik nap pedig borravalót is kaptam, mert feltöröltem amit kiöntöttek. (Funfact, hogy ez kutyabarát étterem, úgyhogy van egy fiókunk tele kutyatálakkal, hogy ihassanak, amíg a gazdi ebédel. :) )Az a jó, hogy ahogy más emberekkel dolgozom időről időre, úgy tanulok minden nap valami újat. Ma például bejött Dominik, ilyen kis osztrák öltözetben, és nagyon sok mindent megmutatott, hogy hogy kell, pl spezi-t csinálni (félig kóla, félig fanta). Kezdem már megtanulni az asztalok számát is, bár nem egyszerű, mert rengeteg van belőlük…

Tegnap Feri megismerkedett Max-szal, aki régen itt volt szakács, és majd októbertől váltja Peter-t a konyhafőnöki poszton. Fiatal srác, és elsőre nagyon nem volt szimpatikus a viselkedése, de Mónika szerint Feri nagyon sokat tud majd tőle tanulni, és ennek örülök. Ha mellette marad pár hónapig, talán más osztrák konyhákon is könnyebben boldogul majd. :) A stílusát meg valószínűleg meg kell szokni.

Most megyek vacsorázni. Valamelyik nap lazacos tésztát kaptunk, aztán meg Max készített nekünk pulykát valami isteni fűszervajjal, szóval na, jó egy étteremben dolgozni. ;)

Pusz nektek :)

Kata, die Lerner Kellnerin (ez így tuti nem helyes, de nagyon vicces :D )

Augusztus 22. – Fertig

Sziasztok!

Olyan furcsa, egy-egy rosszabb nap után is olyan jó kedvem tud lenni… Elmegyek Ferihez a kulcsért, és ott már vigyorgok. Fura. :) Merthogy ma ugye Markus-szal kezdtem reggel… MINDENT velem csináltatott meg, ugráltatott, ő nem csinált semmit, csak kötekedett meg kereste nekem a feladatot. Ha kerestem magamnak munkát, akkor az biztos, hogy nem volt jó neki, csináljak mást. Reggelizni se tudtam, kávézni se, 11-kor jutottam el oda, hogy először leültem, ittam egy kávét, és bevittem valami tápanyagot… Megkaptam ma a szerződésemet is, még nem tiszta egészen, de majd Ferivel átolvastatom. A munkaidő végén pedig jött váltani engem Dominique, ő pincérnő. Összeírt nekem pontokat, amiket észrevett, hogy nem teljesen jól csinálok, vagy esetleg még nem tudok róla, hasznos dolgokat mondott, tök jól tud angolul (nem úgy mint a többiek), és egyáltalán nem volt lenéző, hanem láttam rajta, hogy segíteni akar.

Viszont! Holnap és holnapután nem dolgozom, ami azt jelenti, hogy Ferivel együtt lesz szabadnapom! :) Nagyon sok elintézni való van, úgyhogy jól jön ez most. Amúgy maga ez a vendéglátás érdekes egy dolog. Kiszolgálok embereket, meg takarítok utánuk, és utálom őket, hogy miért esznek ezek itt meg, miért szemetelnek, közben pedig? Ha én elmegyek valahova enni-inni, utánam ugyanígy meg kell csinálni ezeket a dolgokat… Szóval ezzel nyugtatom magam. És gondolkodom, látszik-e, hogy sokszor nem valódi a mosolyom.

Ma jó idő volt, ilyen a kilátás az ablakunkból :) Az az út már Wals-hoz tartozik :)

Amúgy, most itt vagyok, oké. De van egy célom, amiért idejöttem, és ez az igazi motiváció. Nem vettek fel az egyetemre. Igen, csak egy szakot jelöltem meg ( a kommunikáció és médiát), mert tudom, hogy mit akarok csinálni. Nem akartam csak azért elvégezni valami szakot, hogy egyetemre mehessek. Igazából, elegem is lett a tanulásból az érettségi évében. A leülve tanulásból. Úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy nekiindulok, és tapasztalva tanulok. Ami egy sokkal mélyebb tudás lesz, mint az, hogy 1222 aranybulla. (Na jó nem, szerintem valamiért ezt az évszámot mindenki tudja. :D ) Szóval igen, most összeszedem a pénzt, hogy egyetemre járhassak. Sokan mondják, hogy újságírónak lenni „nehéz kenyér” meg stb. Nem érdekel. Nekem ezt kell csinálnom. Most azt érzem, hogy ez az, amit tudnék heti 5 napon 8 órában csinálni, nem a pincérkedést meg ilyenek. Az csak útba esik a cél felé. Ha később nem így gondolnám, akkor meg lehet változtatni, nem?

(P.S.: Egy apró javítás, a főnök és tulajdonos neve nem Schlicher, hanem Schilcher! :D)

Puszi nektek, gólyatáborozó, lelkes barátaim, új élmények és tapasztalatok nektek is, nekem is :)

<3