Október 20.
Sziasztok!
Már két hónapja vagyunk itt, és nagyon gyorsan telik az idő. Nem is bánom most, mert nagyon várom a hazautazást, amit végre le tudtunk fixálni! November 11-én délelőttösök leszünk, úgyhogy este már otthon is lehetünk Pápán. :) Aztán csak 20-án kell visszajönnünk. <3 A szülinapi buli múlt héten szerintem nagyon jó volt, sokan eljöttek olyanok is, akik máshol laknak. :) Pénteken volt nálunk egy masszőr aki szokott járni a házba az emberekhez, és megmasszírozott mindkettőnket, jól esett. :) Délután meg elmentünk az europarkba, pont bolhapiac is volt a közelben. Találtunk 3 euróért egy nagyon jó kis lehajthatós tetejű asztalt, amit bármikor össze lehet csukni, szóval nem foglal nagy helyet, ami hasznos ebben a pici szobában.
Az elmúlt 5 munkanapomat nem tudom máshogy jellemezni, mint káosz. Majdnem minden nap túlóra. De még hogyan… Vasárnap csak simán sok volt az ebéd, de az igazi őrület hétfőn kezdődött. Tommaso-val dolgoztam és most 2 kínai csoport volt. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, de olyan 10 óra körül kiderült, hogy valami baj van a rendszerrel, nem mennek a számítógépek, nem tudtunk bonolni. Először Sascha azt mondta, így be fogunk zárni délben, de aztán működött tovább az étterem úgy, hogy a recepciót kiszedték a helyéről, fúrtak-faragtak, csörömpöltek, Tommaso úgy kiabálta be a rendeléseket stb… Nagyon gáz volt. Nem is tudom, hogy ez legális-e így.
Kedden elaludtam. 5:30-kor ébredtem fel, 5:45-re már bent voltam, és szerencsére Joey segített behozni a lemaradásom. Markus jött 6-ra, de természetesen semmit nem segített, sőt otthagyott engem 3 (!) kínai csoporttal, azaz 90 (!) emberrel egyedül! Joey támogatásával valahogy ezt is lenyomtam, ezután már azt hiszem nincs lehetetlen számomra. :D És miközben ez büszkeséggel tölt el, közben azt is érzem, hogy ki akarnak használni engem, és ki is használnak. Mónika is mondja mindig, hogy vigyázzak ezzel… A jövőben oda kéne erre figyelnem. Na, miután lement a 3 csoport, én tettem-vettem a napi teendőimmel, készítettem elő a büfét másnapra. Az volt a szerencse, hogy Dominique 10-re jött, ugyanis dél körül egyszer csak elkezdtek ömleni az emberek… Bejött 3 busz. Hát én ilyet még itt nem láttam, már a reggelis részen kellett leültetnünk az embereket, mert a rendes éttermi részen nem fértek el. Viszont rengeteg nehézséggel szembesültünk… A gasztro szoftvert már megcsinálták, de csak a nagy gép működött, a kicsik, amibe szokták felvenni az asztaloknál a rendelést, azok nem… Úgyhogy papíron kellett felvenni rendelést, és még utána beütni a gépbe. A háromból két busz rettenetesen türelmetlen és bunkó idős emberekből állt, akik azt hittem, csak a tekintetükkel megölnek… mert nem tudok rendesen németül, mert nem tudok rendelést felvenni, mert lettek falsch rendelések, mert siettek és még sorolhatnám… És nekem eddig soha senki nem mondta el, hogy van egy kis étlap, buszok esetére, úgyhogy kivittem a rendes nagyétlapot legalább 2 asztalhoz… Már Doiminik is segített, csinálta az italokat, és Rado-t is áthívtuk a Coffee Shop-ból. Mosogatónk az délután 3-ig (!) nem volt, mert Dominik mostanában folyamatosan szarul írja meg a beosztást. Szakács is csak Sascha volt egészen 2-ig egyedül. (Vele az volt a szerencsénk, hogy egyrészt nagyon jó szakács és ennél még többet is megoldott volna egyedül, másrészt pedig szerdától urlaubon van 2 hétig, szóval már nem érdekelte az egész, és táncolva meg énekelve főzött. :D Ha még ő is ideges lett volna…) És még nincs vége itt a történetnek. Már hétfőn délutánra érkezett egy új magyar pincér, Dóra, kedden 2-re kellett volna jönnie. Először lezárta magát az alagsorba, meg más problémák is voltak, ezt most nem írom le, lényeg a lényeg, hogy végül hazament… Így nekem 2 helyett 4-ig (!) kellett maradnom. Dominique-ra mérges vagyok, folyton kitalált nekem feladatokat, pedig ugye a büfét is be kellett fejeznem, mert az igazából az én munkám és az én felelősségem. Ezt nagyon megtanultam itt, hogyha én nem csinálom meg, akkor helyettem senki nem fogja megcsinálni az én munkámat. Fél 4 körül már mondtam Dominique-nak, hogy lemegyek a raktárba, feltöltök mindent és aztán megyek haza. De akkor még válogassak már ki egy nagy halom evőeszközt… Ami még kész se volt, el se volt mosogatva. Akkor vártam 5-10 percet, de már azt hittem összeesek, minden tagom fájt. Mondta, hogy adjam oda a raktáros listámat a Rado-nak majd ő megcsinálja. De az angolul volt megírva, szóval Rado nem értette. Átírtam németre, akkor is úgy nézett a listára, mint egy hülye, de nem hibáztathatom, mert végülis nem az étteremben dolgozik, nem tudhatja, hogy hol vannak a szaros mogyorókrémek meg ilyenek… Akkor már beidegesedtem, kivettem a kezéből a listát, lementem, felhoztam a böszme nehéz narancsokat meg karton gyümölcsleveket. felvittem, azt akartam, hogy Dominique rakja ki a cuccokat, de persze nem, csináljuk együtt… Eszméletlenül kikészített az a nap, fél 5 körül értem haza. Azt remélem csak, hogy a jatt ezekről a napokról ott lesz szépen a számlámon november 1-jén, mert megdolgoztam érte.
Szerdán még az tetőzte be a hihetetlen események sorát, hogy egyedül maradtam fél 8-ig. Ugyanis Ildikóval dolgoztam volna, 6:30-ra kellett volna jönnie, de ő 15:00-ról tudott, Markus úgy írta át a beosztást, hogy neki nem szólt… Mirella, a recepció vezetője segített nekem, de nagyon stresszes volt az egész. Aztán szintén volt egy óra valamikor, amikor egyedül kellett maradnom, mert Ildikót átküldték a nord-ra, ahol Jossy egyedül volt pincér, viszont a Coffee Shop-ban Amel is egyedül volt, mert Mandy kórházban volt, engem pedig nem küldhettek át. :DDD Ez már annyira érthetetlen és siralmas, hogy már vicces. Most mondhatnám, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, hogy egy összeomló rendszerbe jöttem ide dolgozni, de… nem mondom. Csináljuk, amíg tudjuk, meg amíg áll ez a kóceráj.
Hát ez van itt. Puszi mindenkinek, légyszi a kedvemért ha étterembe mentek, legyetek türelmesek. <3